Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a tőlünk átvett hagyomány szerint él. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyenkenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek.

Gondolatok az igéről

Többektől hallottam már a mondást: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Sokan talán nem is tudják, hogy a mondás bibliai eredetű, mégis eltér az eredeti bibliai szövegtől: „ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.”
Nagyon fontos látnunk a mondás és a bibliai üzenet közötti különbséget. Máskülönben könnyen ítélkezőkké válhatunk azokkal szemben, akik nem jutnak munkalehetőséghez, vagy munkára képtelenek, mert betegek vagy idősek.
Vasárnap délután már foglalkoztunk a lopás problematikájával. A lopásnak sok formája lehetséges, de gondolkoztunk-e már azon, hogy a munkátlan életmód is lopásnak számít, ahogy a magyar nyelv találóan ki is fejezi: „naplopó” az az ember, aki semmittevőként éli az életét.
Vajon a thesszalonikai hívők egyikét-másikát mi késztette arra, hogy ne akarjon dolgozni? Tétlenségüknek mi lehetett az oka? Rosszul értelmezték Pál apostol tanítását Krisztus közelgő visszajöveteléről? Ha már visszajön, nem érdemes dolgozni? Vagy azt várták, segítsék meg őket lelki testvéreik a testvéri szeretet jegyében?
Milyen jó, amikor nemcsak negatív eseteket látunk magunk előtt, hanem pozitívat is, mint Pál apostolét: „mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyenkenyéren”.