Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.

Gondolatok az igéről

Rengetegen panaszkodnak, hogy Isten magukra hagyta őket a problémáikkal, fájdalmaikkal. Sokan hibáztatják az Urat, hogy miatta nem úgy áll a világ, miatta olyanok az emberek, amilyenek. Ekkor szerintem a sátán igazán örül, hátradőlve élvezi az inkognitót, mert rá nem hárul figyelem. Van az Úr Jézus, és van a szétdobáló, a pusztító embergyilkos. Meggyőződésem, hogy védelemre van szükségünk fizikailag, de inkább szellemileg, amit egyedül a megfeszített Jézus Krisztus adhat meg. Nem bajok és problémák, ügyek ellen, hanem az ördög ellen! Milyen érdekes, az ajtókon van „Húzni” és „Tolni” matrica – jelezve a megfelelő irányt. Őszinte bűnbánat után, amit a függőségeim, hamis kívánságaim, piti csalásokból szabadulni akarás után éltem át, azt éreztem, hogy Jézus húz. Ki a bajokból. Ki a kárhozatból. Én pedig eltoltam őt. Az ajtón önként lépek be, és ha belépek a jelenlétébe, többé nincs hátraarc, nem azért, mert nem enged ki, hanem mert olyan páratlan és kívánatos vele lenni. Döntsd el, hogy nem lépsz ki többé azon az ajtón! Döntsd el, ha még nincs bizonyosságod, hogy belépsz és átadod az életedet! Az ajtó még nyitva, bármennyinek jut hely ott. Micsoda szeretet!

Imaáhítat

Adjunk hálát, mert Isten mindent megad nekünk Jézus által! (Róm 8,32)