A Felvidéken, Pribilina nevű faluban született 1874. június 27-én, szlovák anyanyelvű családban. A magyar nyelvet az iskolában sajátította el. Kalandos ifjúságának lezárását (amelynek során Egyiptomot is megjárta) 1899 karácsonya jelentette, amikor egy baptista testvér elhívta a pesti magyar gyülekezetbe istentiszteletre.
1900 tavaszán merítette be Udvarnoki András. 1905-től, egy törökszentmiklósi közgyűlésen megtett felszólalásától kezdve részese a felekezeti „közéletnek”, többek között a Torbágyi úti árvaházat 1915-ben megvásárló Segélyező Bizottság tagjaként, illetve az 1923-ban megalakult, az országos közösség munkáját serkentő és konfliktusait elrendező Misszióbizottság első titkáraként. A baptista küldetésért végzett, elkötelezett munkája 1921-től szolgálatból hivatássá lett, ez időtől fogva haláláig a budai árvaház gondnokaként (mai fogalmaink szerint igazgatójaként) működött.
A 70–120 fős otthonban végzett munkájából a kortársak kiemelték lelkigondozói tehetségét és emberismeretét. Ezzel párhuzamosan szolgált az Alsóhegy utcai gyülekezetben, amelynek létszáma szolgálati ideje alatt megnégyszereződött. Első felesége, Reviczky Ida 1926-ban meghalt. Újra megnősült, 1927-ben vette el Gacsal Máriát. E frigy gyümölcse dr. ifj. Beharka Pál, a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével kitüntetett orgonaművész. Beharka Pál, akit már kortársai is „az árvák atyja” titulussal ismertek el, 1943-ban költözött el e földi létből az örökkévaló hazába.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
