Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre; Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén fogom legeltetni őket. Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.

De köztetek is igazságot teszek, juhaim – így szól az én Uram, az Úr –, bárány és bárány között, kosok és bakok között. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit otthagytok? Azt legeljék az én juhaim, amit a lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a lábatok fölzavart?

Ezért így szól az én Uram, az Úr: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvatokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között!
Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. Én, az Úr, Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az Úr, megmondtam!

Szövetséget kötök velük, hogy békében éljenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdőkben is alhatnak. Áldást adok nekik hegyem körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak. Nem esnek többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem biztonságban laknak, senki sem háborgatja majd őket. Híres ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem – így szól az én Uram, az Úr. Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! – így szól az én Uram, az Úr.

Gondolatok az igéről

Jézus Krisztus János evangéliumában saját magát jó pásztorként ábrázolja, aki hajlandó önmagát is feláldozni a nyájért. Miért lehet igaz a kijelentése?
A pásztor a nyáj vezetője, aki irányítja és védi a juhokat. Jézus ezt a feladatot magára vállalta, Szentlelke által a keresztény egyház létrejöttét és terjedését irányította, támogatta, segítette, és ez a mai napig érvényes. A jó pásztor nemcsak vezeti a juhokat, hanem hajlandó önmagát is feláldozni értük. Jézus áldozata a kereszten, ahol életét adta az emberek bűneinek megváltásáért, ezt bizonyítja. Teljes odaszánásként vállalta: Jézus hajlandó volt mindent feláldozni a nyájáért, azaz az emberiség megmentéséért.
Jézus elvezet az igazságra és az örök életre (Jn 3,16). Mint jó pásztor, biztosítja számukra a megfelelő lelki táplálékot, védelmet és biztonságot. Gondoskodik a hívőkről, segít nekik a nehézségek leküzdésében, elérni lelki céljaikat. Vigasztal és mindig ott van, amikor szükség van rá.
Jézus nem pragmatikus menedzser, hanem szeretetteljes gondviselő. Meggyőződésünk, hitünk és tapasztalatunk szerint mennyei kérdésekben, örök életi ügyekben ő a leginkább illetékes és meghatalmazott.