"Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.

Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.
Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."

Gondolatok az igéről

„Hazamegy a vándor” – sokan ismerjük, szeretjük Pintér Béla dalát. Talán többször vigasztalódtunk általa, mikor saját elmúlásunkra vagy szeretteink halálára gondoltunk. Eszünkbe jutott-e már Jézus az ének kapcsán? Egy hosszú út állt mögötte, kemény harcok, sok fájdalom, elutasítás, ítélkezés, fárasztó viták, végül a kínzó kereszthalál. Bizonyára voltak szép emlékei is: barátai, követői, édesanyja, az utazások, a nevetések, őszinte beszélgetések... Küldetését elvégezte, győzött, nincs már itt a földön feladata, hazatérhet. „Erről álmodott ő százszor” – folytatódik az ének. Hányszor gondolhatott Jézus a mennyei hazára, ahol nincs betegség, sem fájdalom, sem önzés, sem irigység, sem képmutatás, sem harag, csak a tökéletes szeretet? Ahol angyalok milliói éneklik örökkön örökké, hogy „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten” (Jel 4,8)? Mennyire árnyéka csupán a világ minden szépsége és öröme annak, ami odaát van! Végre eljött a nap. Búcsúzkodik tanítványaitól, követőitől, de tekintete már felfelé néz. Odaát már várják őt. Nagy ünnepség veszi kezdetét a mennyben!
Jézus előrement azért, hogy nekünk is helyet készítsen odaát, egy napon mi is hazatérhetünk majd. Várod már?