Amikor az egész nép mindenestül átkelt a Jordánon, azt mondta az Úr Józsuénak: Válasszatok ki a népből tizenkét férfit, törzsenként egyet-egyet, és parancsoljátok meg nekik: Vegyetek föl tizenkét követ innen a Jordán közepéből, ahol a papok lába áll szilárdan, vigyétek azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol ma éjjel megszálltok.

Józsué odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egyet-egyet, és azt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az Úrnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára, Izráel törzseinek a száma szerint. Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek! És ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az Úr szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké. Izráel fiai úgy cselekedtek, ahogyan Józsué parancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ Izráel törzseinek száma szerint, ahogyan az Úr mondta Józsuénak. Magukkal vitték a szállásukra, és ott letették azokat.

Tizenkét követ állíttatott föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetség ládáját vivő papok lába állt. Ott is vannak mind a mai napig.

Az első hónap tizedikén jött ki a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán.

Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon, nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és még a lélegzetük is elállt Izráel fiai miatt.

Gondolatok az igéről

Látható és láthatatlan kövek. Mind a gilgáli, mind pedig a Jordán mélyén álló kövek az Isten csodájának, hűségének és a nép átkelésének örök tanúi, amelyekre tekintve e csodát átélők számára megnyílik az emlékezés és a bizonyságtétel lehetősége. Emlékezni és bizonyságot tenni – ez Isten népének fontos kötelessége. Nem elég csupán átélnünk Isten csodáit és vezetését. Tovább is kell adnunk. A mi hitünk nem magánügy, hanem örökség azok számára, akik a mi hitvallásunkra követik Istenünket. A Jordánon való átkelés története nemcsak az azt átélők identitását formálta, hanem meghatározta az utódaikét is. Amit Isten velünk tett, továbbadva azokban is hitet ébreszthet, akik még nem tapasztalták meg személyesen az ő erejét.
Melyek azok az „emlékkövek”, amelyeket Isten a te életed folyójában állított fel? Voltak-e olyan pillanatok, amikor érezted: ő vezetett, ő mentett meg, ő formált? Kinek beszéltél ezekről? Milyen bizonyságtételeket őrzöl a szívedben, amelyek láthatatlanul, de erőteljesen hordozzák hited és Isten munkájának történetét? Itt az idő, hogy ezek ne csak a szíved mélyén, hanem mások számára is láthatóan álljanak a hívők következő nemzedékének javára.