Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le. És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le? Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.

Gondolatok az igéről

Annak, aki viszonylagos jólétben élheti a mindennapjait, talán fel sem tűnik, mennyire az emberi létezés legalapvetőbb kérdései közé tartozik, hogy jut-e mindennap az asztalra elegendő étel. Azonban bárki, aki megtapasztalt már szűkös időszakot az életében, jól tudhatja, hogy egy falat kenyér olykor nem csupán az éhség csillapítását, hanem akár a túlélést is jelentheti. Ám nem csupán a testnek, hanem a léleknek is szüksége van táplálékra...
Olyan világban élünk, amelyben mindenki kedvére szemezgethet a „lelki üzenetek bőségtáljáról”. A közösségi média felületei ontják magukból azokat a tartalmakat, amelyekben ki-ki megtalálhatja azt, amire az aktuális lelkiállapotában a leginkább rá tud kapcsolódni a bensője. Jézus azokat hívja, akik nem elégszenek meg a könnyen elérhető, ám csupán felületes válaszokat adó léleküzenetekkel. Mindenkit, „akik éheznek és szomjaznak az igazságra” (Mt 5,6), hogy megelégedést adhasson számukra, hiszen ő az „élet kenyere”.
Te hol keresed a lelked táplálékát? Ha hiszel Jézusban, nála és benne nem csupán a mára, ideig-óráig kapsz válaszokat, hanem a valódi életre, az örök életre is elvezet. Keresd Jézust, mert ő tudja betölteni lelked szükségeit!

Imaáhítat

Istentől kérjük a mindennapi kenyeret! (Mt 6,11)