A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában, hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia. Ekkor visszaemlékeztek szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.

Gondolatok az igéről

A hét első napja rosszul indult. Kora hajnalban kellett menni az asszonyoknak a sírkertbe illatszerekkel a halott testet bekenni. Az Ige nem írja, hogy milyen volt az előző napjuk. Üres sírt találtak. Két férfi volt ott: „Mit keresitek az élőt a halottak között?” Lepergett előttük mindaz, amit Jézus mondott – hirtelen elmúlt belőlük a tanácstalanság, riadalom. Már másként mentek vissza a tanítványokhoz: telve reménnyel, örömmel. Elmúlt a nagypéntek riadalma, félelme, fájdalma, a szombat csendje és gyászolása, egy új nap kezdődött. Teljesen új időszámítás. Vitték a hírt, vagy vitte őket a hír: Nincs itt, mert feltámadott! Már nem számított az illatszer, a nagytanács szigora, a rómaiak jelenléte, csak abba kapaszkodtak, amit Jézus elmondott előre, amire immár ráláttak, és az üres sír ténye. Igaz minden, amit mondott – mégsem egy ködfelhőbe burkolt ígéret után haladtak, ami csak úgy elillant, eltűnt, megszűnt. Jézus újra valóság lett. Ünnepünk mélységét az adja, ha a Megváltó feltámadása teljes meggyőződés, biztos reménység. Mert nem csak a láthatókban reménykedünk, nem csak ebben az életben bízunk. Vigyük a hírt, örüljünk!

Imaáhítat

Áldjuk Jézusunkat a feltámadása általi élő reménységért! (1Pt 1,3)