Nem mintha Isten igéje erejét vesztette volna. Mert nem tartoznak mind Izráelhez, akik Izráeltől származnak, és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.” Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Mert így szól az ígéret: „Abban az időben eljövök, és fia lesz Sárának.”

Gondolatok az igéről

Ábrahám 75 éves volt, Sára 65 éves, amikor Isten megígére nekik, hogy lesz utódjuk. Tíz év eltelt, és még mindig nem született gyermekük. Ekkor Sára kigondolta, hogy az egyiptomi származású szolgálóját, Hágárt, Ábrahámnak adja, hátha ő képes lesz fiút szülni a férjének. Abban a korban az ókori Keleten megszokott, sőt törvényekkel szabályozott életrend volt ez, amelyben benne éltek a patriarchák is. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy Sára besegített az Úrnak, amiben Ábrahám is partner volt. Ebből a segítségből született Izmael, az izmaeliták, más néven a muszlimok ősatyja. A két testvér, Izsák és Izmael leszármazottainak a viszonya a mai napig nem felhőtlen. Istennek nem lehet és nem szabad besegíteni. Ő nem szorul a mi emberi segítségünkre. Sok esetben teljesen reménytelen a helyzetünk, és amikor a világban körülnézünk, azt látjuk, mintha az ördög azt tehetné, amit csak akar. Mintha az Isten nem látná a cselekedeteit. Erről szó sincs. A jó Atya pontosan látja a sorsunkat és a nehézségeinket. A mi emberi értelmünk nem képes felfogni Isten gondolkodásának magasságait. Egyet tehetünk: bízzunk benne, és higgyünk az ígéreteinek! Az ezekben az ígéretekben való hit adhat nekünk igazi reménységet.