Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.

Gondolatok az igéről

Voltál már olyan helyzetben, amikor túlságosan képzett „felnőtt” voltál a hithez? Amikor kalkuláltál, terveztél, majd aggódtál, kételkedtél, és elfelejtetted, milyen az, amikor valaki egyszerűen csak bízik Istenben?
Jézushoz kisgyermekeket hoztak. A szülők talán csak áldást akartak kérni rájuk, de a tanítványok úgy gondolták, Jézusnak fontosabb dolga is van, mint gyerekekkel bajlódni. Jézus viszont nemcsak megáll, hanem példává is teszi őket a bölcstelenül gondolkozó tanítványok számára: „Ilyeneké az Isten országa.”
Miért? Mert a gyermek őszintén keres és elfogad. Nem okoskodik, hanem bízik. Nem viselkedik tökéletesen, de vágyik a jó kapcsolatra.
Testvérem! Neked vajon milyen a hited? Tudsz úgy hinni, mint egy kisgyermek? Vagy inkább fáradtan okoskodó, teljesíteni akaró hittel próbálkozol? Megtanuljuk ma, hogy Isten nem a kifogástalanokat várja, hanem azokat, akik elég bátrak ahhoz, hogy kicsik legyenek.
Jézus ma is hív, hogy térj vissza a gyermeki hithez: ahol nem tudni kell, hanem bízni; nem bizonyítani, hanem elfogadni; nem félni, hanem közeledni.
Isten országa nem azoké, akik a saját szemükben „megfelelőek”, hanem akik elfogadják, mint egy gyermek.