Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.

Gondolatok az igéről

Rendszeresen jár hozzánk egy koldus. Ennivalót kér. Egyszer tréfálkozva megkérdeztem tőle: „És te mit adsz nekünk?” Természetesen azt kellett mondania, hogy semmit. De milyen jó, hogy nem is kell. Azzal, hogy adunk, nem leszünk szegényebbek, hanem inkább gazdagabbak. Haszonorientált világban élünk. Az ember azt kérdi: „Megéri? Mi lesz a hasznom?” Bár azt mondják, a pénz nem boldogít, az ember mégis önző módon törekszik a gazdagságra. Az Úr világosan megmondja, hogy mikor leszel boldog. Már az Ószövetségben is azt mondja: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted.” (Ézs 58,7–8) Tehát ha boldog akarsz lenni, tegyél jót azokkal, akik nem tudják viszonozni! A Zsidókhoz írt levél 13,2-ben azt olvassuk: „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.” Ki ne szeretné az Úr Jézust és az ő angyalait megvendégelni? Akkor hívjuk meg a szegényeket magunkhoz, mert Jézus is szegénnyé lett érettünk!