Ekkor fölemelt engem a lélek, hátam mögött pedig nagy, dörgő hangot hallottam, amint az Úr dicsősége felemelkedett a helyéről. Az élőlények szárnyainak zúgása, amint egymáshoz csapódtak, meg a kerekek robaja volt a nagy, dörgő hang. A lélek fölemelt, és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az Úr kemény kézzel tartott engem. Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve.

Hét nap múlva ez történt: Így szólt hozzám az Úr igéje: Emberfia! Őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmezteted a bűnöst, és ő mégsem tér meg bűnéből és bűnös útjáról, akkor ő meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.

Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon. Ha viszont figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzen többé az igaz, és ő nem vétkezik, akkor életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is megmented a lelkedet.

Az Úr ott megragadott engem, és ezt mondta nekem: Indulj, menj ki a völgybe, mert ott akarok veled beszélni! El is indultam, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az Úr dicsősége. Ugyanolyan volt, mint amilyennek a Kebár-folyó mellett láttam. Ekkor arcra borultam.

Gondolatok az igéről

A Kebár folyó egy mesterséges csatorna lehetett. Az Eufráteszből elágazva öntözésre használták Babilon területén, majd visszatért a „nagy folyóba”. A Kebár partjára telepítették le a Júdából elhurcolt zsidókat. Ezékiel egy korai deportáláskor került oda, ahol sorstársai között szomorkodva ült sokáig. Sokáig... Mi mennyi időt adunk magunknak és a körülöttünk lévőknek, hogy egy hullámhosszra kerüljünk a kölcsönös megértés érdekében? Hogy felvegyük a másik terheit, hogy beleéljük magunkat a másik helyzetébe, hogy igazi harmóniára jussunk?
Ezékiel itt kapta meg az őrállói megbízatását. Négyféle emberhez küldetett: a megrögzött bűnözőhöz, aki lehetett megmaradó, de lehetett megtérő bűnös, illetve a jó emberhez, aki vagy az igazságtól eltérve bűnössé lett, vagy újra igazzá. Ebben a prófétai intésnek volt nagyon fontos szerepe akkor, és kellene lennie ma is. Kellene, kellene...
Amikor a valamiben hozzánk hasonlító honfitársainkat meglátjuk, vagy a gyülekezetünkbe járó testvéreinket meglátogatjuk, vállaljunk velük közösséget ezek szerint! Ne a bűnös életmóddal, ne az Istennek nem tetsző szokásokkal, hanem az Istenhez igazodással és igazítással. Hogy Isten dicsőségére élhessünk, bárhol vagyunk.