A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.

Ó, Urunk, mi Urunk!
Mily felséges a te neved az egész földön,
az égen is megmutattad fenségedet!
Gyermekek és csecsemők szája által is
építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben,
hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.

Ha látom az eget, kezed alkotását,
a holdat és a csillagokat,
amelyeket ráhelyeztél,
micsoda a halandó – mondom –,
hogy törődsz vele,
és az emberfia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél,
dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
Úrrá tetted kezed alkotásain,
mindent a lába alá vetettél:
a juhokat és marhákat mind,
még a mezei vadakat is,
az ég madarait, a tenger halait,
amelyek a tenger ösvényein járnak.
Ó, Urunk, mi Urunk!
Mily felséges a te neved az egész földön!

Gondolatok az igéről

A természet számtalan titkot rejt magában. Számomra az egyik legnagyobb titok az ember létezése, hiszen bennünk egyesül a földi és a mennyei világ. Az evolúció hívei a homo sapiensre úgy tekintenek, mint egy gondolkodó állatra, ami egy céltalan véletlensorozat eredménye. A Biblia igazsága szerint azonban az ember igenis céllal létezik. Ez a cél pedig nem más, mint az Örökkévaló jelenlétének hirdetése itt, a teremtett világban. Nem felejthetjük el azonban, hogy mindezzel a hatalommal felelősség is jár. Értelmet és hatalmat kaptunk, hogy képesek legyünk megismerni, tanulmányozni és birtokba venni ezt a világot. Az egész teremtett világ dicséri a Mindenhatót, éppen ezért szomorú, hogy az a lény, akit Isten a saját maga képére alkotott, pont az az egyetlen, aki dacol az alkotójával. Az Istennel való kapcsolat a lételemünk, nélküle halottak vagyunk. Jézus azonban megtörte a bűn és a halál hatalmát, így új teremtésként képesek vagyunk betölteni azt, amiért élünk.

Imaáhítat

Kérjük Istent, hogy felismerhessük őt életünk nagy viharaiban! (Mk 4,41)