Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét,
meghiúsítja a népek szándékait.
De az Úr terve örökké megmarad,
szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.
Boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Úr,
az a nép, amelyet örökségül választott.
Letekint a mennyből az Úr,
és lát minden embert.
Lakóhelyéből rátekint
a föld minden lakójára.
Ő formálta mindnyájuk szívét,
ismeri minden tettüket.

Nem a nagy sereg segíti
győzelemre a királyt,
nem a nagy erő menti meg a hőst.
Csalódik, aki lovaktól vár segítséget,
mert nagy erejük nem ment meg.
De az Úr szeme ügyel az istenfélőkre,
akik szeretetében bíznak.
Megmenti őket a haláltól,
éhínség idején is megtartja életüket.

Lelkünk az Urat várja,
ő a mi segítségünk és pajzsunk.
Benne van szívünk öröme,
mert szent nevében bízunk.
Maradjon velünk, Uram, szereteted,
mert mi is benned reménykedünk!

Gondolatok az igéről

Napjainkban mindenféle erőfitogtatás korszakát éljük. Ezt figyeljétek, mire jutottam, roppant sikeres ember lett belőlem! Vagy: Ez az én fiam, az én lányom! És hosszú sora következik az érdemeknek. Az én népem, az én nemzetem, micsoda erények, a világranglista élén dübörög a gazdasága, a szociális helyzete, az oktatása, sőt, még más nemzetek megsegítésére is jó szívvel ad. A katonai erőnkről nem is beszélve, a technika, a felszereltség. Miénk a hatalom! Féljetek tőlünk! Tiszteljetek! Miénk a világ feletti uralom! S ekkor letekint az Úr a mennyből. Előtte eltörpül, összeomlik minden földi hatalom. A lovak ereje, a drónok harca, a nukleáris energia nyújtotta fenyegetettség. Mindez semmit sem ér. Csalódik, aki mindezekbe helyezi bizalmát. Hogy miért? Hogy lehetne ez?! Hiszen a nagyobb, az erősebb, a hangosabb, a sikeresebb előtt összehúzza magát, aki kisebb. „...nem a nagy erő menti meg a hőst...” Az Úr szeme ügyel az istenfélőkre. Az ő terve marad meg örökre. Az övéit vonja egy országba földi határoktól mentesen. Ügyel az istenfélőkre, segítséget, pajzsot kínál mindazoknak, akik országának állampolgárai. A szeretetébe vetett remény menti meg az istenfélőket.

Imaáhítat

Magasztaljuk Istent, mert Jézus által üdvösségre rendelt minket! (1Thessz 5,9)