Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte őt: Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak. Ő így szólt hozzá: Elmegyek, és meggyógyítom. De a százados ezt felelte: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.

Gondolatok az igéről

Több olyan epizódot is találunk az evangéliumban, amikor téves alapokon nyugvó hamis üdvbizonyosságban fellengzősködő embereket szembesít Jézus az igazsággal, miszerint „sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első” (Mt 19,30). Természetesen nem arról van szó, hogy a keresztény hívő ember sosem tudhatná a lelkét biztonságban, ezért szorongások közepette kellene leélnie Krisztuskövető életét. Bizonytalanságra okot adó probléma legfeljebb az alapok tekintetében lehet: ki mire építve vallja magát a mennyek országa gyermekének. Az sem mindegy, hogy „vallja magát” vagy „tartja magát” annak. Mai igeversünk kulcskifejezése ugyanis ez: „tartják magukat”. Ha ezzel az önvallomással összhangban van az életvitel minősége, azaz a gyümölcstermés megfelelően tükrözi ezt, akkor nincs semmi félnivaló, mert maga az égi Gazda ismert el gyermekeiként. A mennyek országa gyermekévé azonban nem lehet válni, pláne nem hagyomány vagy örökölt státus alapján, csupán bizonyulni lehet annak, ha elfogadtuk Isten meghívását. Ez a lehetőség viszont nyitott bárki számára, vallási és egyéb előélettől, származástól, alapstátustól függetlenül.