Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.

Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.

Gondolatok az igéről

Jézus „pásztoros” illusztrációja hétköznapi módon és közérthetően mutatta be a Mester és tanítványai közötti kapcsolat természetét. Fontos hangsúlyozni, hogy világosan megfogalmazta a példázatban közölt legfontosabb igazságot: ő a jó pásztor (14. v.)! Elmélkedésünk közben kérdezhetjük: Mit jelent hallgatni a pásztorra? 1. Hallani. Egyáltalán hallunk valamit, amit ő mond nekünk? „De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok...” (Zsolt 38,13) 2. Megkülönböztetni a hangokat. A jó pásztor név szerint ismeri a nyáját alkotó bárányokat, ezért a báránynak is ismernie kell személyesen a gazdáját. Modern életvitelünk, az internet világa rengeteg információt, üzenetet, hangot juttat el fülünkbe, gondolatainkba. Jézus Krisztus szelíd hangját a Szentlélek által képesek vagyunk kiszűrni az idegen, csalafinta zajok közül?
3. Megérteni a hallottakat. Képességeinkkel készek vagyunk értelmezni pásztor Urunk instrukcióit? Megértjük, hogy a „nem” nem, az „igen” igen? 4. Elfogadni és cselekedni a hallottakat. Nemcsak hallani, hanem hallgatni rá. Vágyainkkal, szándékainkkal, terveinkkel felvértezve akarunk-e engedelmeskedni bátorításának, figyelmeztetésének? Követjük őt egyre hűségesebben?

Imaáhítat

Imádkozzunk pásztorszívű apákért! (Ézs 40,11)