Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál! Vajon megköszöni annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.

Gondolatok az igéről

A nagyvilág dolgai különös felosztásban működnek. Vezetők és vezetettek, urak és szolgák, főnökök és beosztottak működnek együtt. Az áhítatot olvasók között is lehetnek mindkét oldalról. Nehezen mondjuk ki, de gyülekezeteinkben ma is jelen vannak különböző társadalmi rétegekhez tartozók, és időnként belopódzik közénk a kísértés, hogy éreztessük egymással, kik is vagyunk mi a világban, és kik a többiek.
Jézus arról beszél, hogy egy oldalon vagyunk – mi, megváltottak. Szolgák vagyunk. Haszontalan szolgák, és mégis van kötelességünk. Tanuljunk közösen a példából!
Kedves „szolgatársaim”! Legyünk szorgalmasak és alázatosak, hiszen parancsokat kaptunk az Úrtól!
Jézus ráparancsolt a szélre, a vízre, és elült a vihar, parancsolt a gonosz lelkeknek, és azok rémülten menekültek.
Mi is parancsot kaptunk a szeretetre, a misszióra, az Úrnak való engedelmességre, amelyet örömmel, készséggel, fáradtságot nem ismerve kell teljesítenünk. Ne feledjük, hogy az Úr erőt, Szentlelke jelenlétét is ígérte szolgálatunkban!
Tanulnunk kell, hogy együtt dolgozunk az Úrért, és mivel mulasztásaink is vannak, töredelmes szívvel kérdezzük: „hogy lesz vélem megelégedve?”