Szankon született 1925. november 17-én hívő baptista szülők első gyermekeként. Szüleit tíz gyermekkel áldotta meg az Úr. Közülük kilencet fel is neveltek, akik felnőttkorukban valamennyien hitvalló baptisták lettek családtagjaikkal együtt.

Mészáros testvér megtérésére és az azt követő bemerítésére Budapesten került sor a Nap utcai imaházban 1941. április 5-én dr. Somogyi Imre lelkipásztor által. Nehéz gyermekkora volt. A nagycsalád anyagi gondjai miatt évekig volt gazdasági cseléd, gyári munkás, kubikos, részarató, illetve summás. Első ismeretei nagy részét olajmécses és petróleumlámpa mellett szerezte. A középiskolát munka mellett végezte el, majd „népi kollégistaként” tanult tovább Kecskeméten. Ezt követően ösztöndíjasként tanári diplomát szerzett Szegeden, ahol egy évtizeden keresztül általános- és középiskolában tanított. Ezzel párhuzamosan a városban indított diákmisszió vezetője lett. Fellendült a gyülekezeti élet, imaházat vásároltak, ének- és zenekart hoztak létre, melyben maga is tevékenyen részt vett.

Már 18 éves korában érezte az Úr elhívását a lelkipásztori szolgálatra, de csak 1958-ban döntött úgy, hogy középiskolai tanári állását föladva elfogadja a Szokolyai Baptista Gyülekezet meghívását, teljes idejű lelkipásztorként munkálkodik tovább. Ez idő alatt végezte el a Baptista Teológiai Szemináriumot bejáró hallgatóként. Lelkipásztorrá való felavatása 1960. március 3-án történt Kovács Imre, az akkori misszióbizottság elnöke által. A Szokolyán eltöltött évek alatt indította el 50 évvel ezelőtt Vácott a baptista missziót, melynek következtében ott is népes gyülekezet jött létre.

1963-ban meghívást kapott a pécsi gyülekezettől, ahol 14 esztendeig végzett lelkipásztori szolgálatot. Ez idő alatt megduplázódott a gyülekezet taglétszáma. A gyarapodó gyülekezeti létszám szükségessé tette az imaház folyamatos bővítését és egy új imaház tervezését. A pécsi évek alatt érte az a megtisztelés, hogy felkérték a budapesti Teológiai Szemináriumban való tanításra előbb 1967-től óraadóként, majd 1969-től rendes tanárként az egyháztörténeti tanszéken. 1972-ben országos közösségünk az egyház alelnökévé választotta, mely tisztséget 12 éven keresztül viselt Laczkovszki János egyházelnök mellett.

A tanári munkáját közel 35 esztendőn keresztül végezte töretlenül intézményünkben. A tanári és elnökségi feladatai egyre inkább Budapesthez kötötték. Ez indokolta döntését, hogy elfogadva a Rákoscsabai Baptista Gyülekezet meghívását 1976-ban Budapestre költözött családjával együtt. 1978-ban írta meg doktori disszertációját a pécsi gyülekezet történetéről, amit az Evangélikus Teológiai Akadémia elfogadott, és 1980-ban teológiai doktorrá avatták. Nyugdíjas évei alatt is tovább folytatta tudományos kutatásait, melyekből újabb könyvek születtek.

Dr. Mészáros Kálmán testvér 1984 és 1992 között a teológiánknak is dékánja volt. Ez idő alatt, 1989-ben kapta meg Teológiai Szemináriumunk az akadémiai rangot. 1995-ben, Mészáros testvér 70. születésnapja alkalmából, hűséges munkája elismeréseként a Főiskolai Tanács döntése értelmében, a Baptista Teológiai Akadémia történetében elsőként professor emeritus címet kapott. A teológia alapításának 100. jubileumi esztendejében, 2006-ban pedig az akadémia vezetése és közösségünk Országos Tanácsa neki ítélte oda az egyházunk által alapított Spurgeon-díjat Isten országáért végzett szolgálatainak elismeréseképpen.

Nyugalomba vonulása után is aktív maradt a lelkipásztori szolgálatban. Vácott, Szigetszentmiklóson, Soltvadkerten volt hosszabb ideig ügyintéző lelkipásztor. Emellett sokat utazott az ország határain belül és kívül, hirdetve fáradhatatlanul az evangéliumot a nagyvárosok gyülekezeteiben éppúgy, mint szórványban élő kisebb közösségek tagjainak. 2005-ben szülőfaluja, Szank község önkormányzata, a település jó hírének öregbítése okán díszpolgári címet adományozott neki.

Mindezeken túl családja jelentett számára nagy örömet. Felesége, Bódi Katalin 42 évig volt mellette hűséges támaszként, akit másfél évtizede szólított el mellőle a Teremtő. Három gyermeke és 13 unokája előtt is követésre méltóvá vált a szülők/nagyszülők Krisztusba vetett töretlen hite. Gyermekei közül egy a lelkipásztori szolgálatban is a példamutató családfő nyomába lépett.

Mészáros testvér az élettel betelve, 83. születésnapja előtt egy nappal, 2008. november 16-án, vasárnap délelőtt 10 órakor, otthoni áhítatos csendességében hallotta meg a mennyei istentiszteletre szólító hazahívó szót. Pál apostoltól idézett, általa is sokat emlegetett kedves igéje álljon itt most befejezésül bátor bizonyságtételként:

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,7–8)