Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk. Jézus pedig elindult velük. Amikor már közel járt a házhoz, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj. Ezért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok az egyiknek: Menj el – akkor az elmegy; és a másiknak: Jöjj ide – akkor az idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt – akkor az megteszi. Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet. Amikor a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

Gondolatok az igéről

Az egyik leggyakrabban használt bibliai idézet: „aki keres, talál...” (Mt 7,8) Szinte mindig keresünk valamit, és öröm, ha néha meg is találjuk, de gyakran nem ott és nem akkor, ahol és amikor mi számítunk rá. Különleges csodája a hitnek, hogy a legváratlanabb helyzetekben tesz bizonyságot az Istenbe vetett őszinte bizalomról és reménységről. Nem mi irányítunk, Isten Szentlelke vezérel bennünket a hit által, nekünk csak engednünk kell, hogy munkálkodjon. A legkülönlegesebb meglepetés, amikor őszinte, mindent odaadó hitet találunk ott, ahol csak hitetlenségre lehet számítani, viszont a legmegdöbbentőbb helyzet, amikor csak hitetlenség, kicsinyhitűség van jelen ott, ahol teljes szívből Istenre kellene hagyatkozni. Megváltónk is ezen a két dolgon csodálkozott leginkább. Ha most igéje a lelkünkbe világít, melyiket találja nálunk e kettő közül? Ideje, hogy végre elengedjük nyomorúságos kapaszkodóinkat, énünket, emberi okoskodásunkat, és őszintén felkiáltsunk: „Hiszek, Uram...” (Mk 9,24) Egyedül benned reménykedem! Kedves olvasó, tudsz-e szent csodálkozással hálát adni a hit ajándékát látva életedben és másokéban? Kész vagy-e ezt megtenni ma?

Imaáhítat

Adjunk hálát, mert gyülekezeteink terjeszthetik a hitet a világhálón is! (Róm 1,8)