Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.

Gondolatok az igéről

Ábrahámot még Abrámnak hívták, amikor 75 éves korában a teremtő Isten megszólította és kihívta lakóhelyéről, Háránból. Az új úti cél Kánaán földje volt. Abban a korban a család jelentette a biztonságot, a védelmet, a munkát, a megélhetést és a nyugdíjat. A szülők felnevelték a gyermekeiket, és a gyerekek felnőve eltartották idősödő szüleiket. A rokonok is összetartottak, és ez biztos védelmet jelentett az embernek. Ebből a védelemből nem könnyű kilépni, még akkor sem, hogyha azt Isten kéri. „Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!” (1Móz 12,1) Aki már költözött távolabbi vidékekre, tudja, mit jelent, amikor szinte minden biztosnak vélt dolog kicsúszik a talpa alól. Nagyon nehéz egy ilyen döntést meghozni. A mostani időszakban talán újra felértékelődik a családi és a baráti összefogás. Instabillá vált a gazdaság, a béke, a jövőbe vetett hit. Ki és mi fog rajtunk segíteni? Talán érezhet egy kicsi biztonságot az, aki nagy családban él, ahol nagy az összetartás. De sokan élnek kis családban vagy akár egyedül. Ebben a reménytelennek tűnő helyzetben ki adhat reményt? Jézusra mindig számíthatsz!