Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

Gondolatok az igéről

Mikor lesz valaki alkalmassá Isten szolgálatára? Sokszor feltett kérdés ez, amelyre gyakran az a válasz: amikor elvégezve valamilyen bibliaiskolát elegendő ismeretre és felkészültségre tesz szert. Ebben az értelemben Apollós valószínűleg nem kezdett volna szolgálatot, hiszen a Jézussal kapcsolatos ismeretei hiányosak voltak. Hitte, hogy Jézus a Krisztus, elfogadta Isten bűnbocsánatát, de nem tudott a Szentlélekről és munkájáról. Amit megismert, arról bátran tett bizonyságot, és Isten fel is használta őt. Apollós példája három olyan dolgot tanít, ami elegendő a szolgáló életben való elindulásra. Tanítást kapott, és ismerte az Írásokat, hitte, hogy Jézus Isten Fia, Megváltó, lelke telve volt Isten iránti buzgósággal. Ha ezek a dolgok a te életedben is jelen vannak, te is alkalmas vagy a szolgáló életben való elindulásra. Ne vonakodj, hanem állj elő, beszélj a hitedről, Isten megismert igazságairól! Apollós szolgálata nem állt meg ezen a szinten, hanem fogadta a további tanítást, vágyta Isten mélyebb megismerését. Mindezt úgy, hogy folyamatosan szolgált közben. Ha már szolgálsz, keresd te is a növekedés és a további szolgálat lehetőségét!