Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedből. És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, és ne szombaton! Az Úr így válaszolt neki: Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki itatni? Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton? Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.
Gondolatok az igéről
Amióta szülők vagyunk a feleségemmel, Isten rendkívüli módon tanít bennünket a szellemi folyamatokról. Különleges meglátni, hogy a szellemi állapot nagyon gyakran megmutatkozik a fizikai valóságban. Az ember tekintetében, gesztusaiban. Ebben a történetben egy komolyabb állapotot láthatunk. Egy asszony, akiben 18 éve lakott a betegség lelke, meggörnyedt. Mekkora súly, milyen nagy teher. Jézus látja meg, ő szólítja meg, és kész a szabadulás! Olyan csodálatos, hogy Megváltónknak ekkora hatalma van! De a vallási vezetőknek nem tetszett, hogy ez szombaton történt. Tragikomédia, amit itt olvasunk: szombaton ne szabadítson meg senkit Isten! Hagyjuk őt pihenni a nyugalom napján! A kérdés az, hogy akkor mi miért szánjuk neki ezt a napot? Isten örömét leli a szabadításban. Sőt, erre vágyik! Jézus is, aki tanítás közben meglátja és szól hozzá.
Feltehetnénk a kérdést: Jézus nem várhatott volna még egy napot? Ha már 18 éve benne van, ami körülbelül 6570 nap, belefér még egy, nem?
Ez szembemegy Isten személyével. Az ő jelenlétében szentség, tökéletesség van. Egy magyar közmondás illik az Isten országát építők körébe, akik szellemi munkát végeznek: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!”