Jézus megkísértése
Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre.

Gondolatok az igéről

Jézus az irgalom útját választotta. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos harcokat nem kellett megvívnia. Jézus ebben a történetben példát mutat nekünk, hogy miként kell megküzdeni a kísértéssel.
A keresztény embernek – ha a legbékétlenebb világban élne is – a legnagyobb harcait magában a kísértéseivel kell majd megharcolnia. Néha egészen világos lesz, hogy maga a sátán kísért meg bennünket, máskor pedig saját kívánságaink csalogatnak a bűnre. Néha akkor jön a kísértés, amikor a legnagyobb lelki győzelmünket arattuk éppen, máskor viszont kudarcaink keserűsége közepette. Sosem tudhatjuk, mikor érkezik el a kísértés órája. Ez bizonyos szempontból teljesen lényegtelen. Az igazi kérdés, hogy miként győzedelmeskedhetünk a kísértés felett. Jézus példát mutat ebben is. Isten igéjének helyes ismerete és használata adhat győzelmet a számunkra. A sátán és saját kívánságaink erejét sosem szabad lebecsülnünk. A kísértés idejében nem hirdethetjük ki magunkat előre győztesnek. Mert ha elbuknánk, akkor tudnunk kell, honnan és hogyan kérhetünk segítséget és bűnbocsánatot.
Isten igéje a legfontosabb a harcainkban, mert abból kapunk gyógyírt a sebeinkre, és útmutatást a kísértéseink feletti győzelemhez.