Zarándokének. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat. Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, és megláthasd unokáidat is! Békesség legyen Izráelben!

Gondolatok az igéről

Magunk elé tudjuk idézni a családi idillt? Rákeresve az interneten azt vettem észre, hogy festményeken, amikor házon belül ábrázolják a családot, az apa szinte kivétel nélkül megpihen a fáradságos munka után, a gyerekek többnyire játszanak, míg az anya, ha nem pihen, épp hímez, varr, csecsemőt szoptat, főz, tesz-vesz, de legalábbis áll a képeken. Érdekes a fejünkben kialakult kép, nem is tudom igazán hova rakni a nők ilyen jellegű meghurcolását. Közben viszont rendre boldog anyukákat látok, ami azt súgja nekem, hogy bár folyton tevékenyek, nem a pihenésről szól számukra a családi csendélet, de a tudat, hogy boldognak látják a családjukat, örömmel tölti el őket. Őszintén szólva szívesebben azonosulok a képek alapján az anyákkal, mint az apákkal. Még ha több munkával is jár, rajtuk látszik az áldás. Az engedelmességből fakadó cselekvés következtében fellépő áldás. Úgy vélem, a házasság hetére és a továbbiakra nézve is sokkal örömtelibb, ha a társam boldogságáért való cselekvés közepette élhetem meg az ünnepet, mint ülve, tétlenül. Mert a körülöttem lévők öröme tud igazi áldássá válni az életemben, hiszen akkor magam lehetek áldássá.