Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle: Mester, Mózes elrendelte nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül. Ekkor a második vette el az asszonyt, aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket. Végül meghalt az asszony is. Ez az asszony melyikük felesége lesz a feltámadáskor, hiszen mind a hétnek a felesége volt? Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek, de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból. Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokorról szóló részben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta. Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él. Néhány írástudó ekkor így szólt: Mester, jól mondtad. És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.

Gondolatok az igéről

A bűneit megvalló és azokat elhagyó megtért, újjászületett tanítványa Krisztusnak bizonyos lehet afelől, hogy a feltámadásban és az Úr Jézussal eltöltött örök életben része lesz. Ugyanis aki „Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17). Nem az a kérdés, hogy lesz-e feltámadás vagy sem, hanem az, hogy a feltámadásig az élő vagy a holt dolgokkal foglalatoskodunk-e. Az Ige ugyanis azt mondja, hogy „Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké” (38. v.). Vannak az életben holt cselekedetek, amelyek nem visznek előbbre. Nagy a kísértés belebonyolódni ilyesmibe. Ilyenkor legtöbbször az ember végzi a mindennapos feladatait, de előbb-utóbb rámegy a békessége úgy, hogy semmi értelme nem lesz a fáradozásának. Ellenben vannak élő dolgok is, amelyeknek van értelmük, a hitben megerősítenek, előrébb visznek, és ha bele is fárad az ember, akkor is azt érzi, hogy a helyén van, mert az Istentől jövő békesség elárasztja őt. Nem mindegy, hogy mivel töltjük a hétköznapjainkat. A feltámadás reménysége kétségtelen. Azonban az, hogy addig hogyan élünk, rajtunk áll. Éljünk úgy, hogy értelme legyen, és ragaszkodjunk az élőkhöz!