Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

Gondolatok az igéről

Öröm és bánat. Áldások és nehézségek. Győzelem és veszteség. Siker és kudarc. Születés és halál. Ez mind-mind a földi élet része. Emberi sorsunk kihívása, hogy jól éljük meg az élet minden mozzanatát, dimenzióját. Hogy tudjunk örülni az örülőkkel, és sírni azzal, akit épp veszteség ért. Hogy tudjuk igazán megélni a saját örömeinket. Ne csak legyintsünk az áldások láttán, tudjuk a zsoltárossal együtt mondani: „Ez az a nap, amit az Úr rendelt, örvendezzünk és vígadjunk ezen!” (Zsolt 118,24) Mert adatnak napok az örömre. Amikor egy régóta várt válasz megérkezik. Amikor megtörténik a csoda, lehetségessé válik a lehetetlen. Amikor a saját szemünkkel látjuk beteljesedni Isten ígéretét. Felettébb, mint gondoltuk, álmodtuk. Olyan mennyei módon. Istenesen. Ezekben a pillanatokban felfogni is nehéz, hogy megtörtént, velünk történt. Egy üzenet, egy diagnózis, egy ismeretlen adomány. Egy vizsga, egy döntés, egy barát, egy gyermek. A csoda sokféle köntösben érkezik. Fogadjuk kitárt karokkal, öleljük szorosan magunkhoz, és merjük megélni az örömöt! Osszuk meg másokkal is a túlcsorduló örömöt, bizonyságot, és az se keserítsen el, ha nem mindenki érti majd!