Dávidé.

Áldjad, lelkem, az Urat,
és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet,
meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól,
szeretettel és irgalommal koronáz meg.
Betölti javaival életedet,
megújul ifjúságod, mint a sasé.

Minden elnyomottal igazságosan
és törvényesen bánik az Úr.
Megismertette útjait Mózessel,
cselekedeteit Izráel fiaival.
Irgalmas és kegyelmes az Úr,
türelme hosszú, szeretete nagy.
Nem perel mindvégig,
nem tart haragja örökké.
Nem vétkeink szerint bánik velünk,
nem bűneink szerint fizet nekünk.
Mert amilyen magasan van
az ég a föld fölött,
olyan nagy a szeretete
az istenfélők iránt.
Amilyen messze van
napkelet napnyugattól,
olyan messzire veti el vétkeinket.
Amilyen irgalmas az apa fiaihoz,
olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.
Hiszen tudja, hogyan formált,
emlékszik rá, hogy porból lettünk.

Az ember napjai olyanok, mint a fű,
úgy virágzik, mint a mező virága.
Ha végigsöpör rajta a szél, vége van,
még a helyét sem lehet felismerni.
De az Úr szeretete mindörökké
az istenfélőkkel van,
és igazsága még az unokáikkal is;
azokkal, akik megtartják szövetségét,
és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit.

Az Úr a mennyben állította fel trónját,
királyi hatalmával mindenen uralkodik.
Áldjátok az Urat, angyalai,
ti, hatalmas erejűek,
akik teljesítitek parancsát,
és hallgattok parancsszavára!
Áldjátok az Urat, ti, seregei,
szolgái, akaratának végrehajtói!
Áldjátok az Urat, ti, teremtményei,
mindenütt, ahol uralkodik!
Áldjad, lelkem, az Urat!

Gondolatok az igéről

A tanulásnak széles körű társadalmi megbecsültsége van, akárcsak a bátorságnak. Illetve közvetlen jutalmazásuk sem marad el: hasznosságuk racionálisan belátható.
Az irgalommal már egész más a helyzet: miért lenne hasznos valaki felé a nagyvonalúságunk, a bennünket megillető anyagi vagy elvi értékről való lemondásunk, sőt segítőkészségünk? Ehhez már nem elég a racionalitás, valamiféle metafizikai magyarázat szükséges, hiszen általában attól nem kaphatunk viszonzást, aki felé gyakoroljuk. Itt jön a humanista „tégy jót, mert az jó” felfogás, vagy a karmaszemlélet: majd valami erő révén mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését.
Ezekkel szemben Dávid számára az irgalom forrása maga Isten. De nemcsak mint irgalmat elrendelő parancsnok van jelen történetünkben, hanem cselekedettel és valóságosan. Személyében megismerjük azt az ősirgalmat, amely kötelez: nemcsak felé, hanem mindenki irányába. Ennek földi képe a szintén irracionális szülőgyermek irányultság. No nem kölcsönösen, hanem egyirányúan: az atyai elkötelezettség nemcsak bizonyos jutalmazható magatartások, de gyermekének egész személye iránt. Ez az irgalom feltétel nélküli és napi szinten cselekvő, éltető.