Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be.

Gondolatok az igéről

Jézus szeretné növelni a hitünket, minden akadályt félretéve az útból. Alázat által tudunk egyre közelebb kerülni hozzá, ezért hozza elénk a kisgyermekek példáját. Milyenek is a gyerekek? Naívak, butuskák, egyszerűek, hiszékenyek?! Gyakran minket is így illetnek a Krisztust még nem ismerő emberek. Egy szeretetteljes családban felnőtt kisgyerekben megfigyelhető a mély bizalom és bizakodás: jót vár, jót remél. A gyerekek őszinték és egyenesek – kifejezik azt, ahogyan gondolkodnak. Befogadóak, hamar megbarátkoznak, érdeklődve figyelnek arra, ami újdonság, érdekes. Egy „kicsi” alázatos a felnőttek félelmetes világában. Ha fél percre leguggolunk egy forgalmas bevásárlóközpontban, és megnézzük, hogy a gyerekek fejmagasságában micsoda óriások veszik őket körül... Mégsem a félelem lesz rajtuk úrrá, hanem egyfajta kíváncsiság, játékosság. Jellemző a kicsikre a felszabadultság és az öröm is. Ezekre bátorít bennünket is a mi Urunk: legyünk fölszabadultak és örömteliek, alázatosak és bizakodók, mindig jót várjunk... És menjünk, keressük őt, nézzük meg az ebben a napban rejlő lehetőségeket, kibontva azokat az ajándékokat, amelyeket Isten az adott napra készített, hogy azok szerint éljünk (Ef 2,10)!