Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, gyalog követte őt a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak. Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig ezt mondta: Hozzátok nekem ide azokat! Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a fűre, azután vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
Gondolatok az igéről
Izrael népe leginkább erre a csodára várt a Messiástól: az ingyen eledelre, ami ráadásul bőségesen van. Jézus pedig ezt adta meg nekik ebben a történetben.
Az emberek viszont nem látták azt, hogy Jézus mikor tette ezt a csodát. Akkor, amikor félre akart volna vonulni, hogy meggyászolja a rokonát, prófétai szolgatársát, mert megkapta a halálhírét. Ő nem törődött a saját gyászával, hanem megkönyörült az elgyötört, őt meghallgatni akaró népen. Őket akarta megelégíteni, meggyógyítani. Ezzel is példát mutatva tanítványainak.
Ebben nem könnyű követni őt.
A tanítványok is szerették volna ugyanezt megtenni, de nem voltak képesek erre. Jézus azonban meg akarta mutatni, hogy vele együtt a kevés is elegendő a szolgálatra. Nélküle a legerősebb anyagi forrás, a legnagyobb jóindulat is kevés lehet. Jézus áldása elegendő mindenre az életünkben. Öt kenyér és két hal elegendő lett egy több mint ötezres tömegnek.
Másrészt sosem a csoda a lényeg a tanítványi létben, hanem az a közvetlen kapcsolat, amivel a Megváltónkhoz szólhatunk, ahogy ő kérte az áldást mennyei Édesatyánktól.
Kell a csoda a tanítványi léthez, de igazi szükségünk az őszinte imára van. Tanuljunk Jézustól imádkozni!