Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg. Hiszen tudjátok, hogy az első alkalommal testi erőtlenségemben hirdettem nektek az evangéliumot, és ti mégsem estetek abba a kísértésbe, hogy engem testi erőtlenségem miatt megvessetek vagy megutáljatok, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hova lett a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek rólatok, hogy ha lehetett volna, a szemeteket is kivájtátok és nekem adtátok volna.

Gondolatok az igéről

A hitpróbák fásultságok, frusztráltságot tudnak okozni. A kísértéssel szembeni harc, főként, ha elbukáshoz vezet, kiábrándulttá tesz. Sokan úgy gondolják az Istennel való együttjárást, hogy az automatikusan a győztesek táborába röpít, holott a sok-sok próba, nehézség és küzdelem során megedződött, kipróbált ember jut el a célba. Eljut, de azt is látnunk kell, hogy ez is kegyelemből történhet meg, azaz Isten megbocsátó kegyelme kíséri végig az embert a keskeny úton is.
Ez utóbbi nemcsak rám, hanem mindenkire vonatkozóan igaz. Ezért nem tekinthetünk senkire sem megvetéssel, aki a harcokban megsérül vagy elesik. Hanem együttérzéssel, odafigyeléssel, szeretettel a másik mellé állva vagy térdelve lehetünk egymás segítségére.
Pál ezt élhette át a galatabeli hívők között. Szeretettel fogadták testi és talán lelki gyengeségében. És ez változott meg éppen a tévtanítások hatására. Testi gyengeségét fordították ellene azok, akik maguknak kerestek tanítványokat.
Harcban álló, küzdő seregnek vagyunk tagjai valamennyien. Sokszor van, hogy egymásért is küzdünk. Sokszor reménytelennek tűnik! De legyen előttünk a biztatás, nem vagyunk elhagyottak, Isten Szentlelke erősít bennünket!