Ez már a második levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok: ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai. Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.

Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.

Gondolatok az igéről

Pál után egy másik idős apostol, Péter szavait olvashatjuk a mai igeszakaszban. Figyelmeztető üzenete van számunkra, mivel tudja, hogy hajlamosak vagyunk az idő múltával elveszíteni éberségünket. A tiszta gondolkodás megtartásához jó eszközök a „szent próféták előre megmondott szavai”, melyek most már a Szentírásban olvashatók. Ne felejtsük tehát azokat, olvassuk újra és újra, hogy a világ megtévesztő hatása ellen védve legyünk! Ha akkor mondhatták: „Hol van az ő eljövetelének ígérete?”, akkor most, kétezer év elteltével még inkább megkísérthez bennünket a gondolat, eltompulhat belső érzelemvilágunk, vagy átirányul másra, a földi gondokra, szépségekre... A tiszta gondolkodás viszont tudatosan számol azzal, hogy beteljesedik az Úr ígérete, eljön az ő ítélete minden emberre.
Amikor azonban erre gondolunk, nem félelem vesz uralmat fölöttünk, hanem a hála és öröm. A ránk váró ítéletet Jézus Krisztus már elszenvedte, és mivel elfogadtuk a megváltást, már nem a büntetéstől rettegünk, hanem a boldog találkozást várjuk.
Fél szemünk legyen mindig a jövőn, mely felé közeledünk! Türelemmel várjuk az ő eljövetelét vagy a mi hozzá való menetelünket! Mondjuk bátran: „Jövel, Uram, Jézus!”