Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem? A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad. Jézus így válaszolt: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”? Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában. Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.
Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt. Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.
Gondolatok az igéről
A zsidók újra és újra megütköznek Jézus szavain és tettein. Hitetlenségük nem engedi, hogy megértsék és felismerjék őt. Isten Fiát saját népe vádolja istenkáromlással, és meg akarja ölni, pedig ő csupán az Atya akaratát teljesíti be lépésről lépésre. A tömeg köveket ragad, de Jézus halálára még nem kerül sor, nem jött el az ideje, ezért visszavonul. Visszatér oda, ahol szolgálata kezdődött: János bemerítésének és az Atya bizonyságtételének helyére. Ez a visszavonulás nem kisiklás, hanem felkészülés a szolgálat új szintre lépése és a megváltó munka beteljesítése előtt. Ebben a várakozásban találják meg mindazok, akik nyitott szívvel keresik az igazságot, akik szavait és tetteit látva felismerik Jézusban Isten Fiát, a megváltó Messiást, és hittel tanúskodnak arról, hogy amit János őróla kijelentett, valóban igaz volt.
Néha nekünk is vissza kell lépnünk, várakoznunk kell. Vannak idők, amikor bár már megértettük Isten vezetését, mégsem a cselekvés, hanem a csend, az elvonulás és a felkészülés ideje jön el. Nem kell félnünk mások hitetlenségétől vagy kérdéseitől. Jézus is szembenézett ezekkel, de tudnunk kell kivárni az alkalmas időt, hogy újra elindulhassunk megerősödve, világos céllal.











