Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.
Gondolatok az igéről
A gyülekezetek minden nyomorúságuk ellenére mennyei intézmények. A vezető nem a lelkipásztor, az egyházelnök vagy más egyházakban a püspök vagy a pápa, hanem Jézus Krisztus. Neki van hatalma és joga arra, hogy döntéseket hozzon, hogy célokat tűzzön ki. Neki van joga új gyülekezeteket alapítani vagy éppen megszüntetni.
Problémáink éppen abból fakadnak, amikor a vezetést kivesszük az ő kezéből, és saját elképzeléseink, netán ambícióink alapján formáljuk közösségeinket. Nem egy gyülekezetben tapasztaltam, hogy erős akaratú, befolyásos emberek hogyan uralják le az egész közösséget, máshol azok a személyek, akik nem kapnak lehetőséget, úgy döntenek, saját egyházat, gyülekezetet alapítanak, ahol az ő akaratuk érvényesülhet. Hallottam már olyan testvért, aki úgy nyilatkozott, hogy ez az ő gyülekezete, a családja építette, ő adakozik a legtöbbet.
Természetesen a tulajdonos, Jézus Krisztus nem nézi ezt jó szemmel. Ő az életét adta az egyházért, és nem engedi, hogy birtokoljuk azt, ami felett sáfárságot kaptunk, ahol szolgálatra rendeltettünk.
Engedjük, hogy a gyülekezet ura vezesse életünket, közösségeinket, keressük az ő akaratát, céljait, és töltsük be küldetésünket, amire rendeltettünk!











