Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.

Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

Gondolatok az igéről

Csípett meg már darázs, kedves barátom? A fullánkja megsebesít, nagyon rossz érzés. Sőt, vannak, akiknél ez végzetes is lehet. Az érzékenységtől függ, ki hogyan reagál egy veszedelmes támadó szúrásra. Amikor Pál a levelében erről elmélkedik, komoly tanítással fejti ki, miért lesz a Krisztusban új életet nyert ember immunis a halál fullánkjára. Nincs fölöttük, fölöttünk hatalma. Megkaptuk az ellenszérumot. Habár tisztában van azzal, hogy a földi élet mulandó, az ember halandó. A halálnak még sincs ereje felettünk. Mert az igazi halál nem a földi élet elmúlásával következik be. Hanem akkor, amikor az ember beleesik a bűn csapdájába, s nem tud, nem akar onnan kimászni. Ez egyedül nem is sikerülhet. Ehhez fel kell emelnünk a tekintetünket a megváltó Krisztusra, aki szabadulást kínál, kinyújtja karját felém, oltalmat, győzelmet ad, ha én is kinyújtom a kezemet felé. Az ő ereje felemel, gyógyulást hoz, fellélegezhetek és kérdezhetem bátor szívvel Pállal együtt: „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” A szabadító Krisztusban nyerhető el az igazi élet! Ebben az életben legyen örömöd, legyen örömünk a mindennapjainkban! Ez ajándék, már itt a földi életünkben!