És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

Gondolatok az igéről

Milyen lesz majd az örök élet, ahol már nem lesz fájdalom, nem lesz sírás, nem lesz halál, nem lesz gyász – csak öröm lesz, mert szeretet lesz és elfogadás? Milyen lesz, amikor semmiben nem látunk hiányt, nem szenvedünk több szükséget, nem csalódunk, szorongunk, aggódunk, félünk többé, és nem ismerjük a szégyent? Maga Isten lép majd oda hozzánk, és letöröl minden könnyet a szemünkről. Mert az első, bukott, bűnnel terhelt, szenvedő világ örökre elmúlik. Tökéletes lesz. El sem tudjuk képzelni. Nincsenek rá szavak, képek. „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9) S mitől lesz ez az új ég, új föld, új Jeruzsálem ilyen tökéletes? Isten jelenléte teszi azzá. Hogy végre meglátjuk őt olyannak, amilyen, és mi is azok lehetünk majd, akinek álmodott, teremtett. „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük...” (3. v.) Velünk fog lakni Isten. Szüntelen közösségben lehetünk vele. Ez lesz a legnagyobb öröm, ami örökké tart majd. Ez az öröm az örökségünk. Éljünk vele! Merítsünk erőt belőle ma is!