Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.

Gondolatok az igéről

Általában senki nem szeret bizonytalannak, elveszettnek tűnni. Akkor sem, ha belülről így érez. Ilyenkor hajlamos az ember valahogy kompenzálni, valamivel eltakarni a kételkedést. Hangosan bizonygatja az igazát, mindenkit igyekezve meggyőzni arról, kikéri magának, és megsértődik. Mindeközben csak saját lelkét igyekszik megnyugtatni, annak egyensúlyát valahogy helyreállítani. Ez egy olyan magunk körül való forgást eredményez, amelyből képtelenek vagyunk kiszakadni önerőből, ahogyan a mocsárból senki sem tudja magát a saját hajánál fogva kihúzni. El kell jutnunk a belátásra, hogy szükségünk van segítségre, gyógyításra.
Nagyon szép példa ebben a felismerésben Bemerítő János, amint lelki vívódásával ahhoz fordul, aki egyedül segíthet. Vállalja saját tanítványai előtt is, hogy hitének hatalmas ereje, ami a korábbi bizonyságtételeiből egyértelműen kitűnik, most, a körülmények szorításában, megfogyatkozni látszik. Nem takargatja gyengeségét, hanem Istenre való hagyatkozásának a legnagyobb bizonyságaként a megerősítést, a helyreigazítást Jézustól várja. A válasz pedig soha nem késik. Ma is emlékezz a jelekre, és higgy abban, Aki adta azokat, mert boldogságot, áldást jelent ez számodra!