Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát. Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat. Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.

Gondolatok az igéről

Krisztus temetésénél azok vannak jelen, akik az életében is tisztelték és szerették Jézust. Hogyan is lehetne másképp? A feltámadt Jézus azoknak jelenik meg, akik hittek benne. Hogyan is lehetne másképp? Amikor visszajön Jézus, akkor viszont mindenki meglátja őt! Minden térd meg fog hajolni előtte!
De térjünk vissza a temetéséhez! Amikor arimátiai József elkérte a holt testet, talán még nem volt meggyőződve arról, hogy Jézus a Krisztus. De szerette a Mestert, tisztelte őt, felnézett rá! Istenfélő ember volt, és tudta a kötelességét. Tudtán kívül, mert nem hiszem, hogy tudatosan figyelt volna arra, betöltötte a próféciákat! Nekem nagy tanulsága ennek a történetnek, hogy aki tiszta szívből keresi Istent, és féli az ő nevét, az már akkor Isten vezetése alatt áll, mikor még nem hozott döntést Isten Fia mellett. Úgy vélem, hogy benne is, mint a tanítványokban, a feltámadt Krisztus hozza el a meggyőződést, és a pünkösddel jön el az újjászületésük.
József Istenre figyelve derék és igaz férfiú volt, és közel kerül Jézushoz, a követőjévé lesz. Vannak olyanok is, mint a római százados, vagy mint az egyik lator, akik más utat járva ismerik fel a Messiást! De jó, hogy ez így van!