Ászáf tanítókölteménye.

Figyelj, népem, tanításomra,
fordítsátok felém fületeket,
amikor beszélek!
Mert példázatra nyitom számat,
ősrégi titkokat akarok hirdetni.
Amiket hallottunk és tudunk,
mert őseink elbeszélték nekünk,
nem titkoljuk el fiaink elől,
elbeszéljük a jövő nemzedéknek:
az Úr dicső tetteit és erejét,
csodáit, amelyeket véghezvitt.
Intelmeket írt Jákób elé,
tanítást adott Izráelnek,
és megparancsolta őseinknek,
hogy adják azokat tovább utódaiknak.
Tudja meg ezt a jövő nemzedék,
a születendő fiak,
és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,
hogy Istenbe vessék bizalmukat,
ne felejtsék el Isten nagy tetteit,
és tartsák meg parancsolatait.

Gondolatok az igéről

Amikor Jézus a tizenkettőt elküldte, többek között azt mondta nekik: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” Ők is csak azt tudták továbbadni, amit kaptak, mi sem tehetünk másképp.
Voltak, akik nekünk adták át a hit igazságait, most pedig vár ránk a következő nemzedék. Előttük járunk, követnek bennünket. Nekünk adatott az a lehetőség, hogy taníthatjuk őket. Titkokat, ősi igazságokat adhatunk át: az Úr dicső tetteit és csodáit. Nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is! „...megparancsolta őseinknek” – azért, hogy ne merüljön feledésbe a dicsősége Istennek! Nagy tragédia következik, ha elfelejtjük őt, ha homályba vész az ő jelenléte! Olvasd el a 106. zsoltár 13–22. verseit!
Hogyan adjuk tovább?
Torzításmentesen! Ha minden nemzedék csak egy kicsit változtat, vajon mi lesz az üzenetből néhány nemzedék múlva?
Érthetően! Nem feltétlenül ugyanúgy, ahogy mi vettük, hanem úgy, ahogy a fiatalok meg tudják ragadni! Édesapám az evangéliumot német nyelven hallotta. Idősebb korában, mikor szószékre állt, magyarul kellett hirdetnie az igét, mert már csak kevesen értették a sváb nyelvet.
Érdemes keresni a továbbadás legalkalmasabb módját, mert gyönyörű eredménye lehet: nem felejtik Isten nagy tetteit.

Imaáhítat

Kérjünk eltökéltséget a személyes bizonyságtételhez! (ApCsel 4,19–20)