Élet a családban – Bántalmazás a családban – Bödő Sándor

Rövidített interjú a PAX Televízió Élet a családban című műsorában elhangzottak alapján. Az adás vendége Bödő Sándor lelkipásztor, a Nyitott Szív Szolgálat vezetője, szerkesztő műsorvezetők Soltész Attila családkonzulens és Murányi-Kovács Anita mentálhigiénés szakember.

Beszélgetésünk apropóját egy születésnap adja, hiszen a Nyitott Szív Szolgálat, amelynek vezetője vagy, 20 éves lett. A témánk, a bántalmazás pedig nem könnyű téma, de kérünk, hogy hozd közelebb hozzánk!

Örülök, hogy erről a témáról lehet beszélni nyíltan, mert nem szívesen beszélnek az emberek a bántalmazásról, gyakran rejtett dolog marad, pedig nagyon fontos lenne, hogy kiderüljön. Hisszük azt, hogy Isten nem úgy tervezte a világot, hogy az emberek bántsák egymást, hanem inkább összekapcsolódjanak, viszont bukott világunkban nem feltétlen Isten terve van az emberek szeme előtt.

Mi a Nyitott Szív Szolgálat küldetése?

Elsősorban olyan felnőtteknek szól, akik gyermekkorban valamilyen sérülést, traumát, bántalmazást tapasztaltak, és ennek nyomai, sebei a felnőttkorukat is zavarják. A kapcsolataikban nem tudnak kiteljesedni, nem találják a helyüket a világban. Szolgálatunkban van egy 12 hetes programunk, amely során heti egy alkalommal, zárt csoportban, titoktartási fogadalom mellett zajlik a helyreállítás. A tanfolyamon hat fő vehet részt, és két csoportvezető van. Olyan gyermekkori történeteket dolgozunk fel, amelyekből a felnőttkori problémák erednek, és a helyreállítás során megkeressük azokat az utakat, amelyeken az Úr segítségével a gondolataink, az önképünk és a méltóságunk a helyére kerül. A 12 alkalmas, három hónapig tartó programunk mellett nyaranta egyszer tartunk egyhetes, bentlakásos kurzusokat is, amelyek ugyanolyan hatékonyak, de más a dinamikájuk.

Miben más, ha valaki egy héten keresztül együtt van egy csapattal, és végigcsinálja a folyamatot, attól, ha valaki hétről hétre kapcsolódik a csoporthoz?

A három hónapos alkalmak esetében több az idő a feltörő emlékek feldolgozására, a felmerülő kérdések megválaszolására, gyászmunkára, veszteségfeldolgozásra vagy akár a házi feladatok elvégzésére. Az egyhetes programban kevesebb az idő, de nagy előnye, hogy aki oda elmegy, kiszakad az otthoni, akár bántalmazó közegből.

Ha jól értem, akkor az is nagyon fontos szempont, hogy az ember kilépjen abból a rendszerből, abból a családi környezetből, amelyben benne van. A másik pedig az, hogy egy alkalom, egy csúcspont az nem feltétlenül rendezi át az ember életét, hanem van egy olyan munkafázis, amikor ezekért a változásokért meg kell dolgozni.

Így van. Mi azt valljuk, hogy a sebeknek szintjeik vannak, tehát vannak közepes, gyenge vagy erős traumás helyzetek, és nyilván egy traumás időszak minél hosszabb ideig tart és minél mélyebb sebeket okoz, annál lassabb a gyógyulás. Tehát azt, hogy például akár a három hónapos idő alatt is valaki tökéletesen meggyógyuljon, ezt mi nem állítjuk, de kap egy segítséget, egy gondolkodásmódot, kap egy olyan tapasztalatot, élményt, ahol a saját hangját elő meri hozni és ki tud állni magáért, amit soha nem tudott eddig megtenni.

Mit mondanak a kliensek, mi volt az akadálya annak, hogy korábban segítséget kérjenek vagy kiálljanak magukért?

Alapvetően a szégyen, mert a bántalmazott nagyon sokáig önmagát okolja a vele történt dolgokért.

Akkor le is értékeli önmagát.

Abszolút. Említettem a méltóságot, nekem a méltóság nagyon fontos szó, mert az Isten bennünket méltóságra teremtett, uralkodni teremtett. A teremtett világ fölé helyezett bennünket, hogy mi uralkodjunk. Ez a test az első számú rész, ahol nekem uralkodnom kell. Az én méltóságom itt kezdődik, és ha valakitől elveszik ezt a méltóságot, akkor kell neki egy olyan védett, biztonságos környezet, ahol rátalálhat. Talán ebben a tanfolyamban egy ilyen környezetet tudunk adni. Nagyon sokan úgy jönnek el, hogy nem is tudják pontosan, van-e sérülésük, csak azt mondjuk nekik, hogy ha felnőttként van valamilyen akadályuk a kapcsolataikban, akkor jöjjenek, nézzünk utána. Általában sokáig vannak az emberek tagadásban, vagyis azt mondják, minden rendben van, csak egy kicsit rosszul érzik magukat.

Milyen hatásra jönnek el az érintettek? Találkoznak valakivel, beszélgetnek vagy megtapasztalják, hogy valaki máson ez segített?

Igen, szájról szájra terjed a Nyitott Szív Szolgálat híre, általában küldik egymást, a részvevőink.

Hogyan szólított téged Isten erre a szolgálatra?

Egy amerikai ismerősöm, aki korábban misszionáriusként dolgozott Magyarországon, hívott meg 2004-ben egy ilyen tanfolyamra az Amerikai Egyesült Államokba. Nem gondoltam volna, hogy engem érint ez a témakör, azt gondoltam, hogy ugyan nincs minden rendben, de ennek semmi köze a bántalmazáshoz. Ezért most tisztázom, hogy a bántalmazásról sok tévhit van. Sokan azt gondolják, hogy az a bántalmazás, ahol törik a csont, vagy vér folyik. A valóság pedig az, hogy az emberi kapcsolatokban nagyon sok olyan viselkedésmód van, amelyik bántalmazásnak számít. Ilyen érzelmi bántalmazás például az elutasítottság, a figyelmen kívül hagyás, vagy a gyermek szükségleteinek kielégítetlensége.

Hol volt a te életedben az a pont, amikor szembesültél vele, hogy te is érintett vagy ebben a témában?

A tanfolyamra végül 2005-ben úgy mentem ki, hogy előtte lapozgattam a kézikönyvet, amit érdekesnek találtam, de úgy láttam, hogy nem vagyok érintett a bántalmazásban. Viszont amikor a tanfolyamon saját történeteket dolgoztunk fel, és az volt a feladatom, hogy mondjak olyan esetet, amikor gyerekkoromban valami rosszul sikerült otthon, akkor először semmi sem jutott az eszembe. Aztán egy eset mégis előjött, amikor apukám kiabált velem, és összetörte a vonalzóimat, mert az éleik kimentek, ami miatt nyilván nem én voltam a hibás. Ekkor megéreztem, hogy több emlék is van, de nem tudtam előhívni, mert a memória a fájdalmas dolgokat jótékony módon a háttérbe teszi.

Mégis voltak emlékeid, amelyek később jöttek elő?

Igen. Mondok egy érdekes dolgot. Tízéves lehettem, amikor kaptam egy távirányítós gokartot az apukámtól. Sose kértem, de nagyon örültem neki, viszont még aznap este az apukám is játszott vele, és elrontotta. Addig tekerte a kormányt, hogy kiszakadt. Ez az autó soha nem lett megjavítva, pedig az apukám ezermester, autószerelő volt.

Milyen következményei lettek ennek a történetnek?

Később felismertem, hogy az apukám a második világháborúban elszenvedett traumái miatt nem tudott minket teljes biztonságban tartani. Olyan, a poszttraumás szindrómára jellemző tünetei voltak, amelyek megtanítottak engem arra, hogy ne legyek észrevehető, a problémákat ne én okozzam, mert azok érzelmi válságot okoznak apukámban, ami miatt konfliktus keletkezik a családban, amit sosem láttam megoldani, ezért féltem is a konfliktusoktól.

Tehát felismerted az édesapád küzdelmeit, nehézségeit, amin ő átment, elkezdted a családot rendszerként nézni, és így tudtál változtatni a későbbiekben?

Végül is igen, és változtatok azóta is, mert ez egy munka, ezen kell dolgozni.

A bántalmazás témája érzékeny terület, ha társadalmi szinten nézzük, akkor nagyon élénk és érzelmekkel teli vita bontakozik ki, de talán a gyülekezetben, keresztény közegben hajlamosak vagyunk távol tartani magunktól. Hogyan lehet keresztényként erről jól gondolkodni? Megjelenik ez egyáltalán a Szentírásban?

Megjelenik, Dávid, a zsoltáros rengeteget ír olyan emberekről, akik kihasználták, nem jól viselkedtek vele. Az ő megküzdési technikája az volt, hogy átokzsoltárokat írt azokról, akik az Isten ellen és az ő kiválasztottai ellen szövetkeznek. És igen, a világ bátrabban beszél erről a témáról. Azt látom, hogy a kereszténység azzal küzd, hogy a tévhitek is átadódnak az igazsággal. Például előfordulhat, hogy egy gyülekezetben őszintén segítséget kér valaki, de elutasítják, mert azt gondolják róla, hogy ő a hibás amiatt, hogy bántották. Az áldozat is hibásnak tartja magát, mindent elfedez, hogy ne derüljön ki a bántalmazás a megszégyenülés sötét félelme miatt, holott a bántalmazó egy olyan életforma, amelyik maga keresi az áldozatát. Mi a világosságot hirdetjük, hogy el lehet és el kell mondani ezeket a dolgokat.

Kultúránkban nagyon ki van dolgozva a bántalmazás pszichológiai oldala, tehát előfordul például, hogy egy lelkigondozó azzal szembesül, hogy érkezik hozzá egy házaspár, a férj azt mondja, a felesége bántalmazó, a feleség azt mondja, a férje nárcisztikus, tehát tele vagyunk olyan címkékkel, amiket egymásra ragasztunk, és nem könnyű átlátni azon, hogy mi egy játszma része, és mi a valóság. Mit lehet egy ilyen helyzetben tenni?

Mehetünk vissza a Szentíráshoz, ahol nem voltak ezek a címkék, ott egy címke volt. A jövőre vonatkozóan ott a prófécia, hogy lesznek magukat szerető, önző emberek, akik a kapcsolatból csak kiszedni akarnak, beletenni nem. Ezeket föl kell ismernünk, mert a világ hat ránk, és ha nem figyelünk, akkor mi is ilyenek leszünk, egyre többet akarunk magunknak. Viszont a mi dolgunk nem ez, hanem Krisztus nyomán alzattal szolgáljuk egymást. A családban is. Ha nem maradunk ezen a krisztusi vonalon, akkor a világ átállít minket az oldalára.

Az elmúlt 20 évben hány bántalmazott embernek tudtatok segítséget nyújtani, illetve mennyire jellemző a szolgálatra az utánkövetés?

Átlagosan számolhatunk évente 12–15 emberrel, plusz a nyári tanfolyamok résztvevőivel, tehát százas nagyságrendű ez a szám. Az utánkövetés, a kapcsolattartás ott a gyülekezetben könnyebb és szükséges is, mert mint mondtam, ez egy hosszú folyamat, de vannak távolabbi kapcsolatok is, amelyek megmaradnak.

Hogyan lehet bekapcsolódni a programjaitokba?

A honlapunkon, a www.nyitottsziv.hu és a https://csaladok.hu/ oldalakon lehet tájékozódni az elérhetőségeinkről, és van Facebook-oldalunk is. Sok megkeresést kapunk, szívem vágya, hogy minden városban legyen Nyitott Szív Szolgáló Csoport, de egyelőre csak Székesfehérváron van. Általában két csoport indul, illetve munkatársakat is várunk, akik számára alapvető követelmény a csoportvezetői tanfolyamunk elvégzése.

A teljes műsor itt tekinthető meg:

„Akkor megváltozott bennünk valami”… minden család és pár életében menetrendszerűen megérkeznek olyan kihívást jelentő élethelyzetek, amelyekben erőnk, tudásunk, lehetőségeink határára érkezünk, és megkerülhetetlen a mélyreható változás. Ilyenkor a megújuláshoz mindannyiunknak új gondolatokra, új megoldásokra és új erőforrásokra van szükségünk. A változásnak ezek a kegyelmi pillanatai lehetőséget adnak arra, hogy a régit meghaladva új módon kapcsolódjunk egymáshoz, önmagunkhoz és Istenhez. A műsor a sokunkat érintő párkapcsolati és családi élethelyzetek hátterét és lehetséges megoldásait mutatja be családi történeteken keresztül.

Baptista Családi Szolgálat

www.csaladok.hu