Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

Gondolatok az igéről

A hét során többször előkerült már a gondolat, hogy mi az igazán fontos, hol vannak az életünk igazi szükségletei. Persze tudjuk, hogy mit tanít, mire nevel minket Isten igéje. Ám nem mindig olyan könnyű azt meg is tartani. Pállal együtt sokszor igaz ránk is, hogy „az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghez vinni azt” (Róm 7,18). Nagy bátorítás számunkra, hogy Jézus ezt a helyzetet is jól ismeri. Negyvennapi böjt után megéhezett, majd döntenie kellett, hogy természetes fizikai szükségleteit szolgálja-e ki akár azon az áron is, hogy pusztán emberi célra használja az Atyától kapott hatalmát.
Mit tehetünk, ha nekünk kell döntenünk, amikor a test és a lélek szükségei hadakoznak a bensőnkben? Mivel Krisztusban olyan Megváltónk van, „aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4,15–16)
Krisztus nem akar megszégyeníteni. Abban akar segíteni, hogy a próbákkal terhelt helyzetekben, amikor kevésnek érzed magad arra, hogy helyesen dönts és megállj, elmondhasd: „Mindenre van erőm Krisztusban...” (Fil 4,13)