Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és Jeruzsálem minden lakója! Figyeljetek szavaimra, és tudjátok meg, mit jelent mindez! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van, hanem ez az, amiről Jóel így prófétált:
„Az utolsó napokban, így szól az Isten,
kitöltök Lelkemből minden halandóra.
Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,
és ifjaitok látomásokat látnak,
véneitek pedig álmokat álmodnak;
még szolgáimra és szolgálóleányaimra is
kitöltök azokban a napokban Lelkemből,
és ők is prófétálnak.
És csodákat teszek az égen fenn,
és jeleket a földön lenn:
vért, tüzet és füstoszlopot.
A nap elsötétül,
és a hold vérvörös lesz,
mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.
De megmenekül mindenki,
aki segítségül hívja az Úr nevét.”

Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a bűnösök keze által keresztre szögeztétek és megöltétek. De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Mert ezt mondja róla Dávid:
„Az Úrra tekintek szüntelen,
mert jobbom felől van,
hogy meg ne tántorodjam.
Ezért örül a szívem,
és ujjong a nyelvem,
és még testem is reménységben fog nyugodni,
mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában,
nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson.
Megismerteted velem az élet útjait,
betöltesz engem örvendezéssel
a te orcád előtt.”

Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.” Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.

Gondolatok az igéről

Eddig úgy ismertük a tanítványokat, mint akik szívesen megbújtak Jézus „köntöse” mögött, legfeljebb csak Jézus keze alá dolgoztak. Amikor pedig mégis magukra maradtak, rettegtek. Féltek akkor, mikor Jézust elfogták a Gecsemáné-kertben, egy zárt szobában reszkettek, mikor mesterük rájuk talált a feltámadása után, de a felházban szintén elhatalmasodott rajtuk a bizonytalanság. A háttérben maradás jellemezte a tanítványokat, ez alól egyetlen kivétel volt ez idáig, mikor Jézus kiküldte a tizenkettőt kettesével, és hatalmat kaptak arra, hogy gyógyítsanak vagy ördögöket űzzenek (Mt 10,1). Ugyanennek a hatalomnak a megnyilvánulását látjuk az első pünkösdkor, mikor a Szentlélek betöltötte őket, és Péter a tizeneggyel „felemelte a hangját”, és prófétálni kezdtek Jézus Krisztusról. Szó sincs tanult, elsajátított képességről, mint ahogy a természetükből sem fakadhatott ez a bátor felszólalás, ez kizárólag a felülről érkező erő hatása bennük, a Szentléleké, aki benned is ott él. Engedd, hogy a Lélek használjon téged is! Ne a lelkipásztorodra, vezetőidre háríts minden prófétai feladatot, mert a Lélek tebenned is Jézusról akar bizonyságot tenni! Ne akadályozd őt, hanem légy részese a munkájának!