Ecclesia semper reformanda est

AVAGY „ARRA IGYEKEZZÉK MINDENKI, HOGY JÓZANUL GONDOLKOZZÉK AZ ISTENTŐL KAPOTT HIT MÉRTÉKE SZERINT.” Rm 12,3

1981

Fiatalság vagy az idősek? Komolyzene vagy „könnyebb” műfaj? A lelkipásztorok a vezetők vezessenek, vagy a lelkipásztorok és a vezetők legyenek alázatosak, és a gyülekezet döntsön? Mi semmiféle politikával nem foglalkozunk, avagy munkálkodjunk a város jólétén és legyünk társadalmilag aktívak?

Kérdések, látszólagos ellentétek, amelyekbe ha mélyebben belegondolunk, látjuk, nem lehet ezeket vagylagosan eldönteni. A kapott hit, az ajándék és az elhívás, valamint a megértett vezettetés szabhatja meg a helyes mértéket. A kegyelemben, Isten igazságának a megismerésében a Krisztus örök ajándéka a mérték (Ef 4,7), de az egyéni életünk sok-sok területén a kapott hitben és arra épülő szolgálatban különbségek vannak. Fel kell mindezt ismernünk, meg kell értenünk Isten életünkre szabott mértékét, és engedelmesen hozzá kell igazodnunk! Miért merül fel mindez a reformáció időszakában?

A Krisztus egyháza, illetve egyes tagjai a történelem során sokszor mértéket vesztettek. Amikor azt gondolják némelyek, hogy csak nálunk van az igazság, akkor mértéket vesztettek. Amikor azt gondolják némelyek, hogy mi jelentéktelen közösség vagyunk, akkor mértéket vesztettek. Amikor azt gondolják némelyek egy ébredési időszak sodrásában, hogy mi fedeztük fel az igazságot, akkor mértéket vesztettek! Amikor azt gondolják némelyek, hogy nekünk kell elérnünk az evangéliummal az egész nemzetet (elfeledkezve más hívők hűségéről), akkor mértéket vesztenek. Amikor azt gondolják némelyek, hogy nincs már szükség reformációra, mert az megtörtént 500 éve, akkor mértéket vesztenek. Ha azt gondolják némelyek, hogy állandóan mindent meg kell újítani reformáció címén, akkor mértéket vesztenek. Amikor némelyek csak a hitükre és a gyülekezeti életre teszik a hangsúlyt, és elfeledkeznek a mindennapi életről és a családjukról, akkor mértéket vesztenek.

Amikor némelyek a karrier és családjuk jóléte miatt háttérbe szorítják a mindennapi hívőségüket és szolgáló életüket, akkor mértéket vesztenek.

Látjuk, hogy mennyire fontos az, hogy Krisztushoz, és a tőle kapott elhívásunkhoz igazodjunk! Így élhetünk teljes életet, hitben, szeretetben és hűségben! Az Istentől kapott mértékhez igazodni alázattal, Isten- és önismerettel lehetséges. Ezen törekvésünkben használnunk kell a Lélek gyümölcsének kilencedik gerezdjét: önmegtartóztatás (más fordítás szerint mértékletesség). Tanulva mindezt, igazodjunk ma is, újra és újra hitünkben Urunkhoz! Így lehet igaz ránk is a mondás: „Ecclesia semper reformanda est”, azaz az Egyháznak folyamatos reformációra (megújulásra) van szüksége!

Papp János egyházelnök