Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt,
ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!
Menjünk eléje hálaadással,
ujjongjunk előtte énekszóval!
Mert nagy Isten az Úr,
nagy király minden isten fölött.
Kezében vannak a föld mélységei,
a hegyek ormai is az övéi.
Övé a tenger, hiszen ő alkotta,
a szárazföldet is az ő keze formálta.

Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg,
essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!
Mert ő a mi Istenünk,
mi pedig legelőjének népe,
kezében levő nyáj vagyunk.
Most, amikor halljátok szavát,
ne keményítsétek meg szíveteket,
mint Meríbánál,
amikor Masszánál voltatok a pusztában,
ahol megkísértettek engem őseitek,
próbára tettek, bár látták tetteimet.
Negyven évig bosszankodtam
arra a nemzedékre,
és ezt mondtam:
Tévelygő szívű ez a nép,
nem ismeri útjaimat.
Meg is esküdtem haragomban,
hogy nem mehetnek be
a nyugalom helyére!

Gondolatok az igéről

Izrael gyermekeinek volt okuk a panaszra. Megannyi viszontagságos körülmény, a vezetők hitetlenségéből fakadó, negyven évig tartó pusztai bolyongás, az ellenségek sanyargatása inkább a panaszra adott nekik okot, mintsem a hálaénekre. Amikor nehézségben van az ember, elsősorban nem az okot nézi, hanem a helyzetet. Mert néha az okozó maga az ember, amit fájdalmas beismerni.
Az életünkben is sok mindenért lehetnénk bosszúsak. Talán a magyar mentalitásban benne is van a panaszkodás. A zsoltárokban is szerepelnek panaszzsoltárok, de az Isten embere nem áll meg ezen a szinten. Hívő emberként is látjuk a nehézségeket, a problémákat, de a krisztusi jellemből fakadó hit nem e világi gondokra néz csupán, hanem meglátja a természetfeletti szépséget is. Mivel van tele a szíved? Jézus ezt mondja: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Mt 12,34b) A beszédünk egyfajta tünet a lelki állapotunk tekintetében. Nagy a panaszkodók tábora, de Krisztus gyermeke beáll-e ebbe a sorba?
Véletlenül nem azért rendelt Isten egy adott helyre bennünket, hogy a panaszok fölé tudjuk emelni a panaszkodókat az ő erejével? Töltsd tele a szíved Isten ígéreteivel, és lesz okod a hálaadásra!