Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet? Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.
Ekkor így szólt Péter: Íme, mi otthagytunk mindent, és követtünk téged. Ő pedig ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.

Gondolatok az igéről

Sokan és sokszor hallották már az evangéliumot. Erről Jézus már máshol is, máskor is szólt (Mk 4; Mt 13). Gyakran eljutott az üzenet a tudatig, de mélyebb rétegekbe nem. Nem hozott igazi változást, mert komoly akadályokba ütközött. A gazdag ifjú sem ismeretlenként szólította meg Jézust. Jó Mester – így szólt hozzá, tehát már tudott róla, hallott róla. Sőt, még a válaszokat is tudta, tisztában volt vele. Ifjúkora óta betartotta őket. Itt az igazi ütközéspont a vallásosság és a valós Krisztus-követés között. Amikor azt énekeljük: „Semmi sem választhat el tetőled”, lehet, hogy az csak ének. Vannak akadályaink, vannak, amiket magunk állítunk fel, vannak, amiket mások. A mai szabad világban inkább a saját akadályaink, nehézségeink azok, amiket le kell tennünk, és nem más. A kérdés csupán az, hogy felvállaljuk-e Krisztus követését, és nem tehernek vesszük-e. Ahhoz meg kell szabadulni a többlettől. Amint erre eljutunk, szabad pálya lesz előttünk. A gazdag ifjú vélhetően még nem volt kész rá. Vajon kapott-e második esélyt, vagy csak továbbment a gazdagság terhével? Jobb letenni mindent, mint elszalasztani az igazi döntést.