Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői arra törekedtek, hogy elveszítsék őt, de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta őt.

Gondolatok az igéről

A szándék nemes: a zarándokok ne utazzanak az áldozatra szánt állatokkal napokon keresztül. Egyszerűbb helyben megvásárolni a megfelelő áldozatot. Ebből a jó szándékból lesz az idők során rossz gyakorlat, és lesz rablók barlangjává az imádság háza. Általánosan elmondható, hogy amihez az ember hozzányúl, az előbb-utóbb elromlik. „...gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva...” (1Móz 8,21b)
Krisztus helyreállító munkája abban is megnyilvánul, hogy visszaadja az Istentől rendelt funkcióját az Atya házának. Azaz legyen a helyreállás, a találkozás, az imádat helye!
Vajon imaházaink, gyülekezeteink betöltik ezt a funkciót? Amikor összejövünk, akkor Isten kedvét találja alkalmainkban? Vannak helyreállások, gyógyulások, istenimádatok? Betölti még az eredeti célját bármilyen gyakorlatunk, amit végzünk?
Menjünk tovább a vizsgálódásban! Nem vagyok én akadálya annak, hogy az ismerőseim, munkatársaim, barátaim, családom tagjai találkozhassanak Istennel? Vezessen bármilyen jó szándék, vajon nem csúszott félre?
Még egy tanulság: ha kritikát fogalmaznak meg, akkor először vizsgáljuk meg, hogy nem jogos-e! Nehogy úgy járjunk el, mint a farizeusok: el akarják hallgattatni a fényt hozót!