Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba. Majd három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. De az apostolok közül nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit pedig nektek írok, íme, Isten színe előtt mondom, hogy nem hazugság. Azután elmentem Szíria és Kilikia vidékére. Júdea keresztyén gyülekezetei azonban személy szerint nem ismertek engem. Csupán ezt hallották: „Aki egykor üldözött minket, most hirdeti azt a hitet, amelyet valamikor pusztított.” És dicsőítették énértem Istent.

Gondolatok az igéről

Mit is jelent a tegnapi igében olvasott „nem tanácskoztam testtel és vérrel” gondolat? Egyik megközelítés, amit itt ír le Pál. Nem emberi kapcsolatokat kezdett építeni, nem a helyezkedését indította el az apostolok között, hanem igyekezett az Úr vezetését követni. A beszámolója látszólag a tetteiről szól. Ilyen szavakat használ: nem mentem, hanem elmentem, visszatértem, meglátogattam, nála maradtam... Mintha emberi tettek lennének csak. Talán vádolták is ilyennel, ezért írja, hogy nem hazudik. Pál nem magyarázkodik, hanem ismertet.
Ez az egyszerű beszámoló is komoly üzenetet közvetít. Először is emberi tettek szükségesek, hogy tudják bennünk, értünk dicsérni az Istent. A tétlenségből ez nem következik. Másodszor a tetteinket vezesse mindig Isten, ne az érdekek, a pozíciókeresés vágya!
Ha alkalom van rá, vagy szükségesnek érezzük, mondjuk is el, mit tett velünk az Úr, és mi mit végeztünk vele! Ez legyen őszinte beszámoló, és ne magyarázkodás vagy lépéseink, döntéseink kimagyarázása!
Gondold ma végig azt, hogy ha az életedről kell mondanod valamit, tudod-e őszintén Isten munkáját bemutatni, vagy magyarázkodásba kényszerülsz! Jézust követed, vagy belemagyarázod a követést a döntéseidbe?