A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.

Gondolatok az igéről

Ahogy elfogadjuk Jézus megújító kegyelmét, és felismerjük, hogy ebben nekünk nincs érdemünk, másfajta önértékelés alakul ki bennünk. Ez a velejárója annak, hogy megengedjük Istennek gondolataink megreformálását. Ilyen értelemben a józanság azt jelenti, hogy tudjuk, hol van a helyünk a világban, az életben. A viszonyítási pontokat Isten, a Teremtő, és az embertársaink adják. Mivel én nem vagyok isten, nem tarthatom többre magam annál, aki vagyok. Nem vagyok több az embertársaimnál. Ugyanakkor, mivel a gyülekezetben mind Isten bűnből megváltott gyermekei vagyunk, kevesebb sem vagyok a többieknél. Nem vagyunk egyformák: más ajándékaink, feladataink vannak. De ugyanolyan értékesek vagyunk Isten szemében. Jézus mindannyiunkért ugyanazt az árat fizette a kereszten. Ezért többé nem az lesz a fontos, hogy én előrébb törjek, mint a többiek, akár mások kárán is, hanem az, hogy mivé formál Isten minket, együtt, a test egyenrangú tagjaiként: építve egymást. Így alakulhat ki valódi szeretetközösség kortól, nemtől, társadalmi helyzettől függetlenül teljesen különböző emberek között a gyülekezetben. Ettől egyedi közösség a világon az egyház, az eklézsia.