Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.

Gondolatok az igéről

Elmélkedéseink során az válik világossá, hogy az okos istentisztelet valójában igen küzdelmes. Küzdelem önmagunkkal, a kísértéssel, a bűnnel, a gonosszal szemben. Ez a megszentelődés útja. Megállapítottuk, hogy ebben nem vagyunk magunkra utalva, hanem Isten segítségével vívhatjuk meg ezeket a csatákat. De ha nem érezzük a küzdelem szükségességét, az már gyanús. Hatalmas lépcsőfok a győzelem felé, ha le tudjuk gyűrni a saját bosszúvágyunkat. Sok minden sértheti az igazságérzetünket, olykor jogosan is. De fel kell ismernünk, hogy az ember haragja nem igazságos, nem mértéktartó, hanem részrehajló, és emiatt nem megbízható. Ezért a mi haragunkból fakadó bosszúval nem igazságot teszünk, hanem rombolunk. Biztosan ismerünk olyan konfliktusokat, amelyeknek már nem is emlékszünk a kezdetére: a felek folyamatosan bosszút állnak és tönkreteszik egymás életét. Ez történik akkor, ha legyőz minket a rossz. Hogyha viszont jót teszünk a rosszal szemben, azzal lefegyverezzük azt, mert a jót cselekedve nem tudunk rombolni. Itt van szükség a hitre: bízzunk Isten időzítésében, igazságosságában, és ne akarjunk az ő hatáskörébe lépni! Isten az, aki jóságával, igazságosságával elhozza a végső győzelmet.