Bemerítés és baba-bemutatás

1441
Csoportkép a bemerítkezőkkel

Vajon mi lehet annyira erős indok, hogy oly nagy ünnepet, mint a bemerítés, a gyülekezet baba-bemutatással oszt meg? Az ilyen alkalmakkor Isten háza megtelik az ünneplőkkel: a gyülekezet testvériségén kívül rokonok, barátok, régi vagy jelenlegi osztály- vagy munkatársak is jelen vannak a világból. Mi lehet hát az oka, ami miatt – hiszem, Istennek is kedves módon – az újszülött bemutatását egyszerre ünnepeltük a hitükben (is) felnövekedett bizonyságtevőkkel?

Gyermekbemutatás
Gyermekbemutatás

Baptista felekezetűként a felnőtt keresztséget valljuk, és cselekedjük. Ez így a külső szemlélőnek érthető, elfogadható. De hogy akkor mi történik a babákkal? …

A két ünnep összekapcsolódik, kiegészíti egymást. Így tudhatja meg a világ: felnőtt keresztséget vallóként sem feledkezünk meg babáinkról! Pár hetes korukban elhozzuk őket a gyülekezetbe, és Isten kegyelmét, áldását kérjük rájuk és szüleikre.

Ilyen különleges körülmények között imádkozhattunk együtt Fülöp Noah-ért. Egyetlenegy igével, de ebben mégis igazi gazdagságot kívánva áldottuk meg a családot. Kértük Istent, hogy egykor majd mi is elmondhassuk, amit a Biblia az 1Mózes 6:9-ben őriz: „Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Noé.”

Az újszülötteket szüleik viszik a gyülekezetbe, áldást kérve rájuk. A hat bemerítkezőnk viszont szabad akaratukból, az Ige iránti engedelmességből jöttek az ünnepi alkalomra.

Megismerve őket láthattuk, hogy Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei, legyen akár 12 vagy 78 éves is. Mindegy, hogy a szőlőmunkás mikor áll szolgálatba: ugyanaz a jutalma az utoljára érkezőknek, mint az elsőknek. (Máté 20:1-15)

Az ünnepi istentiszteleten Heizer Kornél tanított az Apcsel 2:36-39 igeszakasz alapján. Az akkori hallgatóságot úgy szíven találta Pál apostol Jézusról, mint Messiásról tett bizonysága, hogy feltették a kérdést: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?” (Apcsel 2:37)

Ma sincs ez másképp: ha nem értük dolgokat, érdemes rákérdezni. Ha pedig Istennél keresgélünk és megszólítjuk Őt, biztosak lehetünk benne, hogy Ő be fog mutatkozni. A válasz a mi döntésünk: halogatunk-e, vagy igent mondunk.

A hat bemerítkezőnk jó választ adott a Szentlélek hívására.

Bizonyságot tettek hitükről, a világ felé is kifejezve Istenhez való ragaszkodásukat. Kifejezték és megvallották, hogy aki hisz Jézusban, ha meghal is, él (János 11:25). Teljes bizonyosságuk van afelől, hogy hitük alapján örök életük (János 3:36), és polgárjoguk van a Mennyben (Filippi 3:20).

Hitelesen képviselték, hogy Jézus megismerhető. Egy olyan híresség, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem olyan, aki maga hajolt le megmosni tanítványai lábát. Egy megszólítható, elérhető, szerető jóbarát (https://www.youtube.com/watch?v=xIONJg1GbVM).

A cikk írójaként abban a kegyelemben van részem, hogy elsőszülött gyermekem hullámsírból való feltámadásának is tanúja lehettem. Az ő köszöntésére írt versem ünnepeljen minden édesanyát, hasonló örömében!

Fehér arany

Fehér aranynál mi lehet nemesebb?
Bemerítkezni látnod tulajdon gyermeked!
A drága kicsinyed, az arany szíved… !
Fehérruhába születő egytest s véred.
Ha messze is száll, hogy hívásra menjen,
Összetart már minket az Egytest-Isten!
Legyen, s megy is majd bárhova,
Honnan már nem hallani csak úgy: Anya!
Nincs távoli hely, mindig itt van veled:
Mert immár testvérré lett újjászült gyermeked.