Bemerítés a Dunaharaszti Baptista Gyülekezetben

701

Advent negyedik vasárnapján örömteli eseményre, ünnepi istentiszteletre gyűltünk össze a Dunaharaszti Baptista Gyülekezet imaházában. Fiatal testvérünk, Surányi Gergő Márton – Isten hívó szavára engedelmeskedve és válaszolva – Krisztusnak átadott életét a gyülekezet, a család és a vendégek előtt bemerítéssel is megpecsételte. Az alkalom elején Tisza Attila, a Dunaharaszti Baptista Gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az ünneplő gyülekezetet és a jelen lévő Nemes Nándor és Pomázi Barnabás baptista lelkipásztorokat, valamint Varga Boldizsár nyugalmazott lelkipásztort.

A pengetőszenekar szolgálata után Nemes Nándor, Gergő nagybátyja hirdette Isten igéjét 1Pt 3,18–22 alapján. Kifejezte, milyen örömteli a részesévé válni annak, amikor valaki megvallja hitét az emberek előtt. Amikor valaki átadja az életét Krisztusnak, az egy Istentől jövő csoda: Isten az, aki megérinti, megváltoztatja a szívünket. A prédikáció fő gondolata az újrahangolás volt: mennyire fontos az Istentől kapott értékek szerint újrahangolni a lelkiismeretünket, hiszen ez az, ami elvezet bennünket a célhoz, az Isten szerinti győzelemre. Ma – ugyanúgy, mint Noé korában – sok ember úgy érzi, nincs szüksége megmentésre, megszabadításra: földi életük lényege, hogy minél jobban élvezzék, minél többet megszerezzenek, és nincs semmi, amitől tartaniuk kellene. Ha az életük kerül veszélybe, akár a járvány kapcsán, vagy ha anyagi javaikat és a saját érdekeiket kell megmenteni, akkor készek a cselekvésre, de Isten lélekmentésére nincs szükségük. Isten figyelmeztet, hogy ne e világ szerint gondolkozzunk. Ahhoz, hogy helyes irányt tudjon venni az életünk, fel kell ismernünk, hogy Isten megmentésére, megszabadítására van szükségünk ahhoz, hogy kisegítsen a pusztulásba vivő lelki-szellemi romlottságból, tisztátalanságból. Erre az újrahangolásra a bemerítés után is szükségünk van. Ha ráhangolódunk Isten igéjére, elkezdenek a helyére kerülni a dolgaink. Isten ehhez adott egy nagy ajándékot: a lelkiismeretet. Lelkiismeretünkön keresztül halljuk Isten hívását, halk, szelíd hangját. Amikor meghalljuk, eldönthetjük, hogy hallgatunk rá vagy elutasítjuk. A jó lelkiismeret Isten értékeivel összhangban működik, és segít eldönteni, mi a helyes. A világ viszont arra pályázik, hogy ez a lelki érzékelőnk ne az Istenre hangolva működjön, hanem mást tartsunk fontosnak, értékesnek. Isten azt szeretné, hogy amikor azt tapasztaljuk az életünkben, hogy nem jól működik ez az érzékelő, amikor bűntudatban élünk, vagy nem látjuk, mi a helyes, olyankor tudjuk, hogy Istenhez mehetünk és kérhetjük őt, hogy tisztítson meg, újítson meg. Ha megszólal a lelkiismeretünk, akkor vagy Istenhez megyünk vele, vagy megalkuszunk és a könnyebb utat választva a többséget követjük. A lelkiismeretet gyakran hasonlítják iránytűhöz. Ha elromlik, előfordulhat, hogy rossz irányt mutat. Lehet, hogy csak kicsi az eltérés – évekig, évtizedekig úgy tűnhet, jó irányba megyünk, és sokszor csak jóval később jövünk rá, hogy valami nincs rendben.

Rövid távon talán nincs nagy különbség, de hosszú távon a két út nagyon szétválik egymástól: egyik a pusztulásba, másik az Isten országába vezet.

Az igehirdető feltette a kérdést: ha elindulunk egy úton, mikor érdemes beállítani a helyes útirányt: az elején, közepén vagy a végén? Természetesen az elején. Milyen csodálatos, hogy Gergő ezt már tizenévesen megtette. Isten türelmesen vár a döntésünkre. Igent lehet mondani neki 14 évesen, és igent lehet mondani akár 70 évesen is, ha az Úr megadja, de nem tudhatjuk, mennyi időnk van. Sokan elmondják, hogy elszalasztottak 30-40-50 évet az életükből, ami nem ért semmit, mert Isten nélkül éltek. Isten arra hív, hogy ha eddig még nem tettük, állítsuk be most az irányt, és hangolódjunk őrá. Nemes Nándor a bemerítéssel kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy nem a bemerítővíz fog örök életet adni – ez egy jelkép. Megmutatja, hogy valaki Istennek adta az életét, elfogadta a kegyelmet, a bűnbocsánatot, és kéri, hogy Isten tisztítsa meg a szívét. A következő lépés az, hogy bűnbánatra vezet az Úr: szeretnénk az ő akarata szerint élni, de magunktól nem megy.

Meglátjuk téves útjainkat, Isten pedig Jézus Krisztus áldozatára nézve megbocsát. Végül azt kívánta Gergőnek, hogy a mindennapokban is lássa meg Isten teljesen tiszta irányát, amelyet ő megmutat az Ige által, hívő emberek által, és meg tudja adni saját gondolatainkon keresztül a Szentlélek által is. Ha ez az újrahangolás a fő helyen lesz az életében, akkor jó irányba fog tartani, meg fogja tapasztalni Isten csodáit.

Gergő bizonyságtételében elmondta, hogy már régóta gondolkodott a bemerítkezésen, de mindig kételyek merültek fel benne, és halogatta a döntést. Ugyanakkor szégyellte és vádolta magát, és kétségbeesett a késlekedése miatt. Az elmúlt nyáron azután sokszor megtapasztalta, hogy vele volt az Isten, gazdagon megáldotta, és az fogalmazódott meg benne, hogy ha valóban ez Isten akarata, akkor egyenessé fogja tenni számára az utat. A szeptember 5-i istentisztelet üzenete pedig egyértelműen neki szólt, az ő problémáira adott megoldást. Olyan bátorság töltötte el, amire egyedül nem lett volna képes: úgy érezte, hogy nem lesz előtte több akadály. Elmondta Tisza Attila lelkipásztornak, hogy el akarja fogadni Isten meghívását. Meggyőződése, hogy ha ezt egyszer elfogadjuk, akkor már soha nem kell izgulnunk, bármi történjen is az életünkben, mert nekünk biztosan örök életünk van ott fent. Addig pedig, amíg itt a földön vagyunk, a lehető legjobban fog vezetni minket, jobban, mint ahogy mi mennénk a saját fejünk után. Ennek a tudatában nagyon felszabadult, és a törekvőórákon a hitvallás és az örömhír tanulmányozása által is megerősödött a hite abban, hogy ez a legnagyszerűbb döntés, amit valaha meghozhatott. Észrevette, hogy Isten segíti a mindennapokban, megnyugvást ad, amikor kétségbeesik, és jót hoz ki mindenből. Eszébe jutott az is, hogy a bemerítése nemcsak neki lesz boldogság, hanem a gyülekezetnek, ahol hosszú idő óta nem történt ilyen esemény, a családjának, akik régóta hangoztatják, hogy mennyire szeretnék ezt meglátni, és nagy örömük lesz a mennyben Istennek és az angyaloknak is. Egyre inkább megérezte, hogy milyen jó lesz, ha elhagyja régi, bűnös életét, és teljesen Istennek adja át a szívét. Másokon is látta, akik már meghozták ezt a döntést, hogy belső béke uralkodik bennük – arra gondolt, hogy jó lesz Istenben végre megnyugvást találni, hiszen eddig mindig izgult, idegeskedett, aggodalmaskodott, félt.

Tartott attól, hogy egy hosszú időszak után ő lesz az első, aki bemerítkezik. Miért ne várhatná meg, hogy végre valaki más is hasonló módon gondolkodjon, és akkor ketten vagy hárman már könnyebb lesz? De Tisza Attila lelkipásztorral beszélgetve arra jutottak, hogy Isten fel akarja használni az életét arra is, hogy másoknak inspirációt, példát és bátorságot adjon. Gergő végül azt kívánta, hogy ez megtörténjen, és legyen egyedül Istené a dicsőség azért, amit benne elvégzett és amit másokban elvégez.

Tisza Attila lelkipásztor hangsúlyozta, hogy Gergő bizonyságtétele bizonyítja: aki elkezdi bennünk a jó munkát, el is végzi és meg fog tartani. Gergő engedte, hogy a Szentlélek munkálkodjon benne, és tudatában van annak, hogy ennek másokat is ösztönöznie kell. Azt kívánta, hogy Gergő sokak életében lehessen útmutató és segítő.

Bizonyságtétele után Gergő egyértelmű igen választ adott Tisza Attila lelkipásztor három kérdésére:

  1. Hiszed-e, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a Megváltó a te üdvözítőd is, aki meghalt a te bűneidért a kereszten, feltámadt a te megigazulásodért, és azáltal, hogy hittél benne mint személyes megváltódban, örök életed van?
  2. Kijelented-e, hogy ezt a felismerésedet, döntésedet saját akaratból hoztad meg, nem külső tényezők befolyásolására, hanem személyes meggyőződésként?
  3. Kijelented-e, hogy ezt a döntésedet örökké érvényesnek tartod ezen a földön és majd utána mindhalálig?

Bizonyságtétele és hite vallomására Tisza Attila bemerítette Gergőt az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A bemerítés igéje: „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.” (Zsolt 119,9) Tisza Attila és Nemes Nándor kézrátétellel imádkoztak bemerített testvérünkért, majd a köszöntések következtek. A gyülekezet nevében Surányi Pál gyülekezetvezető a Zsolt 18,25–26-hoz kapcsolódó gondolatokkal köszöntötte Gergőt, és a gyülekezet ajándékaként átadott egy Bibliát. A család örömét, jókívánságait Gergő édesapja fejezte ki. A bibliakörös gyerekek és vezetőjük, Fekete Enikő az Ézs 41,1–3 verseivel köszöntöttek, végül az ifjúság elénekelte Gergő két kedves énekét. Az ünnepi istentisztelet közös énekkel, imádsággal, áldással zárult. Örömmel voltunk a szemtanúi egy megváltott új élet indulásának. Kívánjuk, hogy Gergő tapasztalja meg Isten vezetését, Isten áldja meg és mutassa meg tervét az életében.