A testvéri szeretet maradjon meg közöttetek. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.
Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta, mert a paráznákat és a házasságtörőket ítéletével sújtja Isten. Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?”

Gondolatok az igéről

Tegye fel magában a kezét, akinek szeplőtelen a házassága! Valószínűleg nincs olyan az országban, aki ezt olvasva felemelné a kezét (már csak azért sem, mert a család furán nézne rá, hogy miért emelgeti a kezét olvasás közben). Akkor mégis miért hív minket Isten arra, hogy szenteljük meg a házasságot... Számít, hogy milyennek látják a házasságunkat? Számít a tisztasága? Fontos a szentsége?
Fredrik Backman svéd író gondolata megragadt bennem: „A gyerekek biológiailag visszataszítónak tartják a szüleik szerelmét, de mikor látják, hogy véget ért, utálják magukat.” Nagyobbik lányunk már egy ideje pfujol, mikor megcsókoljuk egymást. Persze máskor meg kéri, hogy tegyük ezt, hogy újra hangot adhasson álnemtetszésének. Mégis, ha azt látná, hogy a házasságunk tönkremegy, az nemcsak minket, hanem őt és a testvérét is megnyomorítaná. A házasságunk kudarca az ő életét is megviselné. Ugyanakkor a kapcsolatunk szentsége őket is megszenteli, a jövőjüket építi. A gyermekeink és a kapcsolatunk tanúinak szemléletét formálják. Ahogy a hármas fonalat látják, felragyog benne kettőnk összefonódásában Isten tündöklése... Úgy vélem, ez a házasság igazi szentsége.