Azután meglátogatta az Úr Sárát, ahogyan megmondta, és úgy cselekedett az Úr Sárával, ahogy megígérte. Sára teherbe esett, és fiút szült Ábrahámnak öregkorára, abban az időben, amelyet megígért neki Isten. Ábrahám Izsáknak nevezte el újszülött fiát, akit Sára szült neki. Azután körülmetélte Ábrahám a fiát, Izsákot nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten. Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. Akkor ezt mondta Sára: Nevetségessé tett engem az Isten, kinevet mindenki, aki csak hallja. Ezt is mondta: Ki jósolta volna meg Ábrahámnak, hogy fog még Sára fiakat szoptatni? Mert fiút szültem öregkorára. Amikor a gyermek nagyobb lett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy lakomát készített azon a napon, amelyen elválasztották Izsákot.

Gondolatok az igéről

Ábrahámot 75 éves korában hívta el az Úr Háránból azt ígérve neki, hogy „nagy néppé teszlek”. Eltel még 25 év, és most jött el az Úr ígéretének a napja. Ábrahám 100 éves volt, felesége, Sára 90 éves, amikor megszületett első fiuk, Izsák. Nem lehetett volna egy kicsit korábban a gyermekáldás? Miért várakoztatta Isten ennyi ideig Ábrahámot és Sárát? Isten az ígéretéhez hűséges volt, de az ő időszámítása nem emberi, hanem mennyei. Ezért lettek a hit hősei. A zsidókhoz írt levél szerzője is megemlíti Ábrahám hitét, de arról is beszél, hogy mi a hit. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1) A magyar nyelvben a „remélni” szavunk kimenetele nem biztos: „Remélem, sikerül!” „Remélem, összejön!” A bibliai „remél” ige jelentése valami biztosra utal annak ellenére, hogy még nem látható. Az Isten nézőpontjából már látható volt Izsák születése 25 évvel korábban is. A hit ahhoz kell, hogy az ember ezt meglássa annak ellenére, hogy nem látható vagy nincs realitása. Sokszor érnek bennünket reménytelen hírek: „Nem lehet gyereked!” „Nem gyógyítható a betegséged!” De te ne add fel a reményt! Istennek semmi sem lehetetlen! Higgy benne!