Versengés is támadt közöttük, hogy melyikük a legnagyobb. Ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál. Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
Ti vagytok azok, akik megmaradtatok velem kísértéseimben, és én örökségül adom nektek az országot, ahogyan az én Atyám is nekem adta azt; hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és trónszékekbe ülve ítéljétek Izráel tizenkét törzsét.

Gondolatok az igéről

Vezetőknek tartunk már több éve „Katalizátor kört”. Az egyik első kérdés, hogy mi a vezetés. Mert ha erre nem adunk közös választ, nem lesz közös megértésünk, nagyon nehéz lesz tovább együtt gondolkodni.
Jézus is azzal szembesül, hogy ott van a kérdés: „Ki a legnagyobb?” „Ki az első?” Ki a vezető?” És ezekre a kérdésekre honnan máshonnan vennék a mintát, mint az általuk látott környezetből.
„Versengés is támadt közöttük...” Ezt látták, ez lett a minta.
Mi is a környezetünkből vesszük a vezetési mintáinkat. Sokszor észrevétlenül dolgoznak ezek a tapasztalatok bennünk, gyakran még a gyülekezeti környezetbe is behozzuk azokat. Jézus azonban itt próbálja a tanítványokkal megértetni, hogy az ő követői között a vezetés egyetlen helyes formája a „szolgáló vezetés”. Amely arra törekszik, hogy a másikat ne elnyomja, hanem segítse kiteljesedni. Azt tanultam meg, hogy aki túl nagynak tartja magát ahhoz, hogy szolgáljon, az valójában túl kevés ahhoz, hogy vezessen. A vezetés ott kezdődik, hogy készek vagyunk szolgálni és másokat magunk elé helyezni.