Amikor pedig még nem ismertétek Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek valójában nem azok. Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok? Aggódva figyeltek a napokra, a hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. Attól félek, hogy talán hiába fáradoztam értetek.

Gondolatok az igéről

A Galatában élő hívők nagy utat tettek meg a bálványimádástól az igaz Isten imádásáig. Sötétségből a világosságra jutottak. Hogyan fordulhat elő az, hogy most visszamennének a sötétségbe? Úgy, hogy ők ezt észre sem veszik, mert a szentségre való törekvés újabb lépcsőfokának gondolják. Annak van beállítva ugyanis. Úgy tanították az akkori tévtanítók, hogy ha még közelebb akarnak jutni Istenhez, akkor elengedhetetlenül fontos olyan régi rendelkezések megtartása, melyek látványosak, tetszetősek, ugyanakkor nem kívánnak életváltozásokat. Például zsugori maradhat a szív, elég, ha templomi ajándéknak van kikiáltva az, amivel a szüleit támogathatná az ember. Jézus Krisztus nem eltörölni jött a törvényt, hanem helyes értelmezést adni annak. Szívbéli, igazi változást akart, újjászületést, és nem egy külső meszelést!
A tévtanítók viszont „olcsó” megoldást nyújtanak a változni kényszerülő ember elé, aki így a könnyebb utat választaná inkább. De ne így legyen közöttünk! Ismerjük fel az evangéliumot „vizező” tanítókat, és vizsgáljuk meg, vajon a Biblia tanításával összeegyeztethetők vagy sem! Ehhez persze ismernünk kell az Igét, méghozzá jól és alaposan. Vegyük a fáradságot, és tanuljunk!